A Szűzanya mondja Debórának: "Azt kívánom, hogy egész napos Szentségimádásokat tartsatok az én Fiam fájdalmas arca előtt!" (1994.01.09.-i üzenet)
1997. április 27. Nagycsütörtök, pirkadatkor
Nem bírok aludni, egész testemben remegek. Elviselhetetlenül fáj a fejem, mintha valami súlyos kő nehezedne rá. Késő éjjel egy végtelenül fényes kapu tárul fel előttem, mindenfelől tövisek szegélyezik. Nagy nehezen kinyitom a szemem, és megpillantom az Urat, a mi Megváltónkat. Mielőtt megszólalna, bűnbánó szívvel fohászkodok hozzá:
D. „Jézus, Magasságos Uram, bocsásd meg bűneimet, melyek oly nyomorúságosak a Te Isteni Fenségedhez képest!” (Jézus nem válaszol, de nagyon fájdalmas pillantást vet rám. Föl van dagadva az arca, és tele van zúzódásokkal, sebekkel.)
J. „Ha tisztelsz engem szent Arcom fájdalmában, rajtad keresztül legszentebb Vérem esőjét hullatom az egész világra.”
D. „Ó, szerelmem, persze, hogy megteszem! Ne habozz, nyugodtan adj nekem fájdalmadból! (Ekkor Jézus a földre omlik. Láthatóan nagyon szenved.)
J. „Haldoklom, leányom!”
D. „Ó, Uram!” (Elborzadok, mert egy vérző kötést látok az arcán.)
J. „Ezt a sebet, ami nagyon nagy fájdalmat okoz nekem, a katona fájó botütése okozta. Terjeszd el a tiszteletét, és annak érdemeiért, hogy ezt elviseltem, megszabadítalak benneteket a kínzó gyötrelmektől!”
D. (Tisztán látom a zúzódást, az orrától a jobb arccsontjáig húzódik.) ,Jaj, Uram, biztosan nagyon fájhat!”
J. „Lelkem, nincsenek szavak, amelyek le tudnák írni ezt a fájdalmat! Hagyd, hogy rajtad is ilyen kimondhatatlan sebek támadjanak, s cserébe királyi palástomba burkollak. A menyasszonyom leszel, királynő, mert hűségesen szenvedtél.”
D. „Jézusom, túl nagy dolgok ezek, én soha nem leszek méltó rájuk.”
J. „Nem számít: már az vagy.”
D. „Ó Uram, hát mivel érdemeltem ki én, nyomorult lélek, ennyi szeretetet és könyörületet?”
J. „Mert meg van írva: „Ok nélküli gyűlöletben volt részed.” Így üldöz Engem az egész világ. De mert végtelenül könyörületes a szívem, lányai közül néhányat feleségemmé teszek; ők vezekelnek a bűnökért. Most pedig ne kérdezz többet: szenvedj és vezekelj a képmutató és kötelességüket elmulasztó papokért!”
Azt, amit a Mennyekről látok és megtudok ezekben a napokban, semmiképpen sem szabad nyilvánosságra hoznom.
