Hírek, bejegyzések
Interjú Debórával

Talán az első lépés ezt elolvasni...

Kedves Látogatónk, a 2003.-ban Debórával készült interjú szövegének olvasása átfogó képet ad a Manduria-i Mária jelenések 10 évéről.

A Szűzanya születésnapja

Megtudtuk a pontos dátumot.

A kiemelt katolikus főünnepek egyike Kisboldogasszony ünnepe, szeptember 8.-án. De...

Köszöntjük kedves Olvasóinkat

Kedves Olvasónk!

 

Nagyon nagy öröm számomra, hogy a Manduria-i Mária jelenések és Jézus belső beszélgetései Debórával immár mindenki számára elérhető közelségbe került.

Jézus: "...Én biztosítalak, hogy most és ezután is az én Lel­kem szól általad, amely az Igazság Lelke; hiszen azért jöttél világra, hogy az Igazságot szolgáld és az ő fényében munkálkodj.

Az én Művem vagy, ezért egész nyomorult lényeddel az Igazságra áhítozol és várod az ítéletet; és - amint már megmondtam - az én Vérem is vagy, nem kiváltságból, hanem mert Velem, Isteni Jegyeseddel együtt te is átéled titokzatos szenvedésemet!" (1998. Június 22.)

 

DEBÓRA KÜLDETÉSE: ISTEN HÍRVIVŐ MÉHE

 

Tudjuk, hogy a névben Isten közli velünk küldetésün­ket, Debóra pedig héberül azt jelenti: Hírvivő Méh.

Rá van bízva az „engesztelés nagy hajója”, és megalapí­totta az Isteni Akarat kérésére „a Misztikus Eukarisztikus fátylakban rejtőző Jézus hű szolgáinak” „Szeretetmozgal­mát”, melybe egész családok tartoznak. A Szent Szűz többször is elhozta Debórának az Eukarisztiát, láthatóvá téve azt a jelen lévő hívek számára is.

Ez a Mű, melyet Jézus határoz így meg: a „Szeplőtelen­nek a Műve, a második Lángoló Szív Műve”, a résztve­vőktől teljes odaadást kér, hogy helyre lehessen állítani a Legszentebb Szentség tiszteletét, hogy az visszanyerje központi helyét az emberiség szívében. Sokat kell imádkozni és bűnbánatot tartani (bűnbánó körmenetek, Mária Via Dolorosája, köveken térdelve, hústól való tartózkodás pénteken és a Nagyböjt alatt, egyéb önmegtartóztatások).

A Mű „szolgái” a Szeretetnek való felajánlásban élnek, Jézusnak való önátadásban, átélve nagy szenvedéseinek pillanatait.

A Szűzanya ezt a helyet „Szent Getszemáni” kertnek nevezte.

 

 

Egy példa, milyen fontos Debóra küldetése a meghalt lelkek számára is:

 

1999. július 16.

 

Ezen a napon égek a vágytól, hogy végigjárjam a Keresztutat és ezzel az imádsággal ajándékozzam meg Kedvesemet.

Egyedül indulok el Mária Fájdalmas Keresztútján és a lehető legnagyobb buzgalommal merülök el Jézus, a Megfeszített Szeretet fájdalmain való elmélkedésben.

Az utolsó előtti állomásnál, a kis szentélynél, ahol az Eukarisztia Szüzének márványszobra áll egy rusztikus oltáron, megzavar valaki: felém tart, de nem jön közel hozzám, így szól: „Kérlek, mondass értem kilenc Szent­misét és ajánld fel értem ezt a nagyon értékes keresztutadat!”. „Ha ez a kérésed, szívesen teljesítem. De miért nem járod végig te is ezt az utat?” - kérdem. Erre ő: „Csak mögötted jöhetek, egyedül nem tehetem többé!” Erre én, kissé nyugtalanul: „Mi történt veled, mit tettél, hogy ilyen zaklatott vagy?”

„Földi létem idején megakadályoztam, hogy egyetlen lányom odaajánlja magát az Urnák, szűzi tisztaság­ban. Nagyon sok rosszat tettem vele, míg végleg el nem térítettem a Magasságos Jézus Krisztustól kapott hivatá­sától. Boldogtalan volt és számtalanszor megátkozott, amiért gyengesége miatt nem szállt szembe velem. Én nagyon erős jellem voltam és minden lehetséges eszközt felhasználtam, hogy eltávolítsam az Egyháztól. Most „Isteni Parancsra” a szent helyeken kell bujdokolnom, imát, bűnbánatot és áldozatokat koldulva üdvössége­mért. „

Már az első szavak után tisztában voltam vele, hogy nem élő emberrel állok szemben, hanem egy halottal és torkomban dobogó szívvel válaszoltam: Jól van, de ígérd meg, hogy ezen a helyen észrevétlen maradsz, mert az ide érkező híveket nem szabad megzavarni és nem akarom, hogy megint elterjedjen valami légből kapott hír, mint ahogy gyakran megesik!” A lélek bólintott és így szólt: „Ha te felajánlod nekem vigaszodat, nem kell máshová kóborolnom, mert az Úr mondja, hogy ez az olajfaliget félelmetes és nagyon nagy erő árad belőle!”

Erre eltűnt, különös érzést keltve bennem.

A Keresztutat befejezve hazamentem és intézkedni kezdtem, hogy néhány pap, aki már ismeri az Oltáriszentség Szüzének Művét, celebrálja a kért miséket.