Hírek, bejegyzések
Interjú Debórával

Talán az első lépés ezt elolvasni...

Kedves Látogatónk, a 2003.-ban Debórával készült interjú szövegének olvasása átfogó képet ad a Manduria-i Mária jelenések 10 évéről.

A Szűzanya születésnapja

Megtudtuk a pontos dátumot.

A kiemelt katolikus főünnepek egyike Kisboldogasszony ünnepe, szeptember 8.-án. De...

Köszöntjük kedves Olvasóinkat

Kedves Olvasónk!

 

Nagyon nagy öröm számomra, hogy a Manduria-i Mária jelenések és Jézus belső beszélgetései Debórával immár mindenki számára elérhető közelségbe került.

1995. november 27. - a Csodás Érem ünnepe

 

Észak-Itáliában tartózkodom. Egy kicsit szomorú va­gyok. 15:10-kor észreveszem, hogy a kis fatimai Mária-szobor, amin először észleltünk csodás jeleket, sír. Fehérek a könnyei! Egy kis tálkát teszek alá, és megle­pődve veszem észre, hogy a meleg könnyekből erős ró­zsaillat árad.

Már nem járok iskolába, sőt imádkozom Máriához, hogy ne is kelljen többé mennem, és mostantól minden időmet Neki szentelhessem, így hát Hozzá fordulok, amikor megszólal:

„Letekintek az emberiségre, és betöltőm szeretetemmel. Ma számtalan kegyelem indul Szívemből: az Isteni Oltáriszentség Ereje minden bűnt eltöröl. Most pedig imádkozz velem ebben a különleges kegyelemmel teli órában! Ne törődj semmi mással, csak maradj mellettem! Figyelj...” (Ekkor látom, hogy az Oltáriszentségből, melyet Mária a kezében tan, két fénysugár indul a homlo­kom irányába. Boldogság és béke tölti be a szívemet.)

A látomás tíz percig tart. A Szív, azaz az Oltáriszentség felett egy M betű alakja rajzolódik ki. Most már tényleg nyugodt vagyok és vidám. Ó, drága Anyám, milyen hatalmas vagy a Fiaddal együtt! Szabadítsatok meg minden lelket a földi pokoltól!(1) Szentséges, Szeplőtelen Szívek, utánatok sóvárog a lelkünk, és jól tudjuk, milyen forrón szerettek bennünket! Ó, az önzetlen szeretet tökéletes köteléke! Ó, mézédes édesség!

Este hat órakor, miközben a Szent Rózsafüzért imádkozom, a távolból angyali éneket hallok. Figyelni kezdek.

Később - még soha nem volt ilyen megrázó a látvány - egy nagy, ragyogó Ostya jelenik meg előttem, számtalan sugár indul belőle, melyek bevilágítják az egész szobát. Megszólal egy hang. Megismerem, a Mesteré:

Ma az Oltáriszentségről szól majd a tanításom. Megáldalak, kedves lelkem, drága szolgám, ki oly hűségesen szolgálsz, valahányszor rejtélyes és tiszta lepelben megjelenek előttetek. Népem leánya, most egészen közelről láthatod, amit meg akartam mutatni neked. (Láttam, ahogy egy pap a hívők előtt a magasba emeli az Oltári-szentséget.)

Íme, a Szentmise legfényesebb pillanata, a legnagyobb, Békülést hozó Áldozat! Ki érti igazán, milyen végtelen csoda ez? Ő, az Eukarisztia maga a Nap, a Szent Szív, a Kegyelem! Ő az Én tanúbizonyságom. Ő bizonyítja, hogy igaz, amit mondtam: „mindörökké veletek leszek”.(2) Ebben az édes Hajlékban lakozom, melyet Szeretetből gyúrtak, és amelyet az Isten emberszeretete öntött formába.

Nincs ennél nagyobb csoda a földön! Kicsinységében benne rejlik minden Nagyságom! A papjaim - akik által a Szentlélek szétárad köztetek - a Szent Kehellyel együtt a „Minden”-t nyújtják át, így vesztek ti is részt Passiómban, és lassanként ti is átváltoztok kis gyermek-Ostyákká.

Ó, pásztoraim, a levegő fekete angyalai el akarják pusztítani ezt a csodát, a Szeretet és az Üdvösség csodáját, azt akarják, hogy hamuvá váljon, mert tisztában vannak nagyságával. De megértik ezt a pásztoraim? Igen, néhányan igen, de túl kevesen vannak!

Az Eukarisztia: tűz, melyben lényem örökké él, és soha nem alszik el megszentelő Szent Lelkem. Ez teszi Egyházamat századokon át tévedhetetlenné és győzedelmessé. Ennek a végtelen Napnak az Ereje és Könyörületessége ébreszti még fel Engem a világ bűnein, és Miatta ajándékozlak meg benneteket bűnbánattal. Miért nem hatja meg többé az embereket ez a csoda, és a folyton megújuló szenvedés? Ismétlem, leányom, nincs még egy áldozat, mely kibékíthetne Istent és embert!”

D. „Te vagy az Én Uram és Istenem. Dicsőség szálljon Reád, Mindenható, Szentek Szentje! Mennyire szeretlek, Jézus Eukarisztia!”

J. „Ez az Erő hívott életre téged, Debórám, és az Én fájdalmam üdvözít téged is, mint az összes többi lelket. Minden Szentmisén egyesével moslak le benneteket, miután mindenkit megváltottam. Ó bárányaim, báránykáim, ne fussatok el az elől, aki úgy szeret titeket, ne essetek kétségbe! Benneteket, akik hisztek és az Én Testemmel táplálkoztok, soha nem hagy el a Reménység! Boldogok, akik értik Anyám örömét, aki minden áldozásnál ott áll a pap mellett, és gyermekeként óvja, támogatja abban a szent megtisztulásban, mely szolgám által - az Én kegyelmemből - valósul meg népemben. Az a teremtmény, mely hagyta(3), hogy betakarja az Istenség, azért tehette, mert részese volt a Szeretet Isteni Megnyilvánulásának.

Köszönöm, Atyám, köszönöm, hogy rajtam, Egyszülöt­teden és a Tiszta Galambon, Márián keresztül kinyilvání­tod Szeretetedet...! Azt akarom, hogy így mondjatok kö­szönetet az Atyának, és kérjétek: adjon erős lelket azoknak, akik Nekem szentelték életüket. Hozzátok pedig, hű szolgáim, hozzátok szól fájdalomkiáltásom: imádkozzatok ezekért a papokért, hogy újra higgyenek hivatásuk erejében, hogy idézzék fel magukban édes elhívásuk pillanatát, újra hallják meg lépteimet, és érezzék szívükben azt a boldogságot, mellyel simogatásom betölti a lelkeket. Leányom, te vagy az Én áldozati bárányom. Fel kell áldoznod magad a föld minden papjáért, és húsod­ban kell érezned a visszautasítás fájdalmát, amikor ők eltávolodnak tanításomtól, és - és bár az Egyházamban maradnak - elszakadnak az Én Lelkemtől. A kárhozat urát követik, aki közönyössé teszi őket az Oltáriszentség iránt, melyet ezzel a magatartással olykor megszentségtelenítenek(4).

De Én Szeretet vagyok, leányom. Isten is Szeretet, és ez a Szeretet nagyobb és erősebb, mint az emberi értet­lenség és árulás. Kedves ifjú leányom, Én annyira szeretem az Egyházamat, hogy hajlandó vagyok nap, mint nap meghalni érte.

Áldozatoddal hozd közelebb hozzám követeimet, szorítsd őket Szent Anyám szívéhez, aki ezekben az időkben úgy jelenik meg előttetek, mint az Örök Áldozat, és a Béke Örök Olajfájának Anyja, aki olajat oszt szét közöttetek, mely a legtöbb Szentség gyógyerejű alapja. Hamarosan mindannyian meglátjátok majd az Eukarisztiám jeleit. Azon a napon, amelyet megjelöltem, minden szentségtartóból és minden felszentelt kézből Isteni Ostyák emelkednek majd az Égbe, a legtisztább, legfenségesebb Szentség dicsőségére!

Most már pihenj, áldott gyermekem! Később folytatjuk.” (Tényleg legalább olyan fáradt vagyok, mint amilyen boldog.)

J. „Az Oltáriszentség békítő ereje szól hozzád...az Én Békém...” (19.45)

D. „Igen, jövök, Uram! (Éppen befejeztem a vacsorát.) Milyen boldog vagyok, hogy mindig itt vagy Velem, most is, amikor esik: ilyenkor még közelebb erezlek magamhoz. (Szakadt az eső.)

J „Megáldom az egész földet! (Ekkor a Szent Szüzet látom, aki kezében tartja a Földet, és átadja Fiának. Az Úr Itáliát és Rómát külön is megáldja...) Leányom, Én vagyok a meggyalázott Szeretet!”

D. „Úgy érted, Eukarisztikus Szeretet?”

J. „Igen, erről szeretnék beszélni neked, a kézbe Áldozásról.”

D. „Nagyon örülök neki. Uram, sok pap azt állítja, hogy a nyelv tisztátalanabb a kéznél, ezért...”

J. „Akkor sületlenségeket beszélnek.

Leányom, amikor Én, a Szentséges belépek testetek­be, mindeneteket megszentelem, de nem tűrök ellent­mondást abban, hogy melyik a legszentebb testrészetek, és melyikkel fogadjatok Engem. Mindenekelőtt meg aka­rom értetni az emberekkel, hogy gyűlölöm, ha állandóan megváltoztatják előírásaimat(5). Bár egy időben tanítványaim Szent Testemet úgy vették magukhoz, hogy megtörték a kenyeret, ma nem ez a kívánságom. Hányszor kellett Pál apostolnak változtatnia a liturgián, mert folyton meggyalázták az Oltáriszentséget! Ő megpróbált mindent a lehető legnagyobb tisztelettel és áhítattal végrehajtani, mert jól tudta, micsoda Nagyság az, melyből az ember az Áldozás során részesül.

Ma az embernek sokkal csavarosabb az észjárása, és a Gonosz már nem tudja, mit találjon ki, hogyan támadja meg a Szentséget.

A legfőbb fegyvere: megpróbálja mindenben az ártatlanság, a tisztaság látszatát kelteni. Vegyétek észre, milyen ravasz! Nem tudjátok többé megkülönböztetni a végtelent és a szakadékot. Mennyi gyalázatot kell elszenvednem, mert a papjaim a kézbe áldozással lehetővé tették, hogy meglopjanak Engem! Hányszor áldoztak fel a gonosznak ezekkel az engedményekkel! A Sátán megrostálja az embereket, és jól kifürkészi a szíveket, hogy a saját tervei szerint alakíthassa őket, és végül elpusztíthassa a Szentséggé lett Szeretetet. Meg kell állítani ezt a halálos láncolatot!

A pap kezéből fogadjatok Engem kellő tisztelettel közvetlenül a szátokba, eközben tanúsítsatok alázatot, ahogy kell, majd méltóképpen üdvözöljetek szí­vetekben! Veletek akarok lenni, de ne feledjétek, hogy nem vagyok egy közületek! Én a megtestesült Isten vagyok, és nem egy ember, aki Istennek vallotta magát. Jusson eszetekbe, hogy sokan az életüket is odaadták Értem, az elérhetetlen, felfoghatatlan Oltáriszentségért.

Ha így folytatjátok(6), elkerülhetetlen, hogy az ellenség megnyerjen néhány csatát. Ráadásul az idő(7), sőt az Enyéim is azt hangoztatják: „Ez az egész nem fontos!”. És újabb megaláztatásokat kell majd elszenvednem.

Így még több vigasztalót keresek majd. Van rá mód, hogy megállítsuk a Vadállatot. És Én, a Szent Szív megengedem, hogy felismerjétek és alkalmazzátok ezt az Én Di­csőségemért, mely hamarosan betölti majd az egész földkerekséget. Legalább te, kedvesem, tedd azt, amit mondok!

Még visszatérek erre a témára, mert bízom benne, hogy akad még a földön olyan ember, aki él! Figyelj, és vidd is be a gyakorlatba azt, amire kértelek!”

 

 

(1) attól, hogy állandóan bűnben élnek

(2) Mt 28,20; l Kor 11,23

(3) engedelmeskedni akart Isten Akaratának

(4) Figyelem: nem a szent jellegétől megfosztani, csupán meggyalázni!

(5) melyeket az Én áldásom szentelt meg

(6) ha továbbra sem tisztelitek az Eukarisztiát

(7) a társadalom, amelyben éltek