Részlet az 1995. november 27. - ei Oltáriszentségről szóló tanításból:

...

J „Megáldom az egész földet! (Ekkor a Szent Szüzet látom, aki kezében tartja a Földet, és átadja Fiának. Az Úr Itáliát és Rómát külön is megáldja...) Leányom, Én vagyok a meggyalázott Szeretet!”

D. „Úgy érted, Eukarisztikus Szeretet?”

J. „Igen, erről szeretnék beszélni neked, a kézbe Áldozásról.”

D. „Nagyon örülök neki. Uram, sok pap azt állítja, hogy a nyelv tisztátalanabb a kéznél, ezért...”

J. „Akkor sületlenségeket beszélnek.

Leányom, amikor Én, a Szentséges belépek testetek­be, mindeneteket megszentelem, de nem tűrök ellent­mondást abban, hogy melyik a legszentebb testrészetek, és melyikkel fogadjatok Engem. Mindenekelőtt meg aka­rom értetni az emberekkel, hogy gyűlölöm, ha állandóan megváltoztatják előírásaimat⁽⁵⁾. Bár egy időben tanítványaim Szent Testemet úgy vették magukhoz, hogy megtörték a kenyeret, ma nem ez a kívánságom. Hányszor kellett Pál apostolnak változtatnia a liturgián, mert folyton meggyalázták az Oltáriszentséget! Ő megpróbált mindent a lehető legnagyobb tisztelettel és áhítattal végrehajtani, mert jól tudta, micsoda Nagyság az, melyből az ember az Áldozás során részesül.

Ma az embernek sokkal csavarosabb az észjárása, és a Gonosz már nem tudja, mit találjon ki, hogyan támadja meg a Szentséget.

A legfőbb fegyvere: megpróbálja mindenben az ártatlanság, a tisztaság látszatát kelteni. Vegyétek észre, milyen ravasz! Nem tudjátok többé megkülönböztetni a végtelent és a szakadékot. Mennyi gyalázatot kell elszenvednem, mert a papjaim a kézbe áldozással lehetővé tették, hogy meglopjanak Engem! Hányszor áldoztak fel a gonosznak ezekkel az engedményekkel! A Sátán megrostálja az embereket, és jól kifürkészi a szíveket, hogy a saját tervei szerint alakíthassa őket, és végül elpusztíthassa a Szentséggé lett Szeretetet. Meg kell állítani ezt a halálos láncolatot!

A pap kezéből fogadjatok Engem kellő tisztelettel közvetlenül a szátokba, eközben tanúsítsatok alázatot, ahogy kell, majd méltóképpen üdvözöljetek szí­vetekben! Veletek akarok lenni, de ne feledjétek, hogy nem vagyok egy közületek! Én a megtestesült Isten vagyok, és nem egy ember, aki Istennek vallotta magát. Jusson eszetekbe, hogy sokan az életüket is odaadták Értem, az elérhetetlen, felfoghatatlan Oltáriszentségért.

Ha így folytatjátok(⁶⁾, elkerülhetetlen, hogy az ellenség megnyerjen néhány csatát. Ráadásul az idő⁽⁷⁾, sőt az Enyéim is azt hangoztatják: „Ez az egész nem fontos!”. És újabb megaláztatásokat kell majd elszenvednem.

Így még több vigasztalót keresek majd. Van rá mód, hogy megállítsuk a Vadállatot. És Én, a Szent Szív megengedem, hogy felismerjétek és alkalmazzátok ezt az Én Di­csőségemért, mely hamarosan betölti majd az egész földkerekséget. Legalább te, kedvesem, tedd azt, amit mondok!

Még visszatérek erre a témára, mert bízom benne, hogy akad még a földön olyan ember, aki él! Figyelj, és vidd is be a gyakorlatba azt, amire kértelek!”

⁽⁵⁾ melyeket az Én áldásom szentelt meg

⁽⁶⁾ ha továbbra sem tisztelitek az Eukarisztiát

⁽⁷⁾ a társadalom, amelyben éltek