Belső párbeszéd Jézussal
1993. június 28. – Otthon
Éppen takarítok, amikor hallom, hogy zörgetnek az egyik ablakon. Hallom, hogy szólítanak. Tömjénillat bódít el, olyannyira, hogy majdnem elájulok.
J. „Debórám, szeretsz Engem?”
D. „Te vagy az, Jézus?”
J. „Szeretett gyermekem, Én vagyok a királyok Királya, a világ Fényessége, írnál a kedvemért? Szereted a Szeretetet?”
D. „Igen, Jézus, szeretlek Téged, és írok. Abbahagyok minden mást, és máris leülök.”
J. „Imádkozzunk együtt: Miatyánk, aki a Mennyekben vagy... (együtt imádkoztuk végig). Kedvesem, nem szabad lelkednek háborognia, ha Én, a te Megváltód, próba elé állítalak téged, és megvonom tőled Jelenlétemet és Szavamat. Én a szenvedések útját ajánlottam neked, és te a szívedet megnyitva Nekem, elfogadtad Tervemet. Virágom, ne lepődj meg, hogy én szabad utat engedek a gonosztevőknek és a rossznyelveknek, hiszen amikor majd eljövök az én Dicsőségemben(124), mindenki a saját tettei szerint nyer ítéletet.(125) Te, Gyermekem, figyelj jobban arra, hogy a lelkek felismerjenek benned Engem. Én vagyok a világ számára a láng, és azért jövök ide el, hogy lángra gyújtsak minden szívet. Hagyd, hogy az Akaratom szerint munkálkodjak benned, és így sok lelket tudok majd Magamhoz vonzani. Mindig gondolj arra, leányom, hogy te semmi vagy, és semmi akarsz maradni, mert saját magadról elfelejtkezve fogod teljesen felismerni az Én Isteni Atyaságomat irántad.”
D. „Jézus, megpróbálok majd megjavulni, hogy megdicsőítselek, és úgy fogok tenni, ahogyan mondod.”
J. „Gyere, leányom, ne félj, hiszen Én határtalan szeretettel szeretlek téged, és idővel meg fogod tanulni, hogy olyan legyél, mint amilyennek az Atya akar téged.”
A szívein megindult, és sírni kezdtem.
J. ,Jöjj, szegény lelkem, Én vagyok a te Vigasztalód! Engedd, hogy az Én Lelkem beborítsa a tiedet: Én vagyok a te Menedéked. Adj édességet és ne keserűséget Kelyhem-be, amely arra szolgál, hogy szomjaztasson engem. Kedvesem, érezz Engem mindig közelinek a Szentségeim magadhoz vételekor, és Én jelet fogok küldeni Jelenlétemről.”
D. Jézus, a Te képmásod megjelent a fotón... (félbeszakít)(126).
J. „Meg tudom-e valaha értetni veled, mennyire szeretlek benneteket? Valójában senki sem méltó arra, hogy lásson vagy megérintsen Engem, de Én odaadom Magam mindenkinek egyformán. Ti, lelkeim, most az Én Nevemben szenvedtek, és egy Atya nem hagyhatja soha magára gyermekeit. „Figyeljétek az Én sokfajta Jelemet, mert meg fogom lepni és fel fogom rázni a tudatotokat!” Én vagyok a Feláldozott Bárány (...). így imádkozzatok Hozzám a Testem Felemelésekor:
„Jézus Isteni Teste!
Ma megújítjuk
Szeretetednek Lelkéhez való
tartozásunk és hűségünk kinyilvánítását.
Ezért a végtelen Szeretetért, amelyet felénk,
méltatlan fiaid felé árasztasz,
felajánljuk az „igen”-t
a fájdalomra, amit szántál nekünk.
Táplálj minket és lobbants lángra akaratod szerint,
mely egyben az Atya akarata is.
Érted, Veled, Benned
feláldozzuk magunkat a Te Dicsőségedre
és testvérünk megmentésére.
Ámen.”
Megáldalak benneteket, Kiválasztottaim. Hamarosan eljövök. Az Én békém legyen veletek!”
(124) Mt 25,31
(125) Ge 2,24.; Jel 20,12.
(126) A Passió alatt lefényképezték Debórát és a sebeit, ezen a fotón Jézus keresztre feszített teste is látható.
