2000. január 2.
Az utóbbi napok után ma végre megint mélységes nyugalom töltötte be a szívemet. Az Istennek akartam ajánlani minden fájdalmamat, amit a lelkek noszogatása közben érzek, és most már úgy hiszem, hogy Ő ujjongva fogadja mindazt - bármilyen kis dolog is - amit képesek vagyunk Neki ajándékozni. Miközben gyengeségem megérzi jelenlétének súlyát ebben az üdvhozó küldetésben, teljesen magával ragad Jézus tündöklő arcának közelsége.
„Kedvesem, a felajánlásod pillanatában Én, a Szentséges, selyemkelmét terítettem113 azok lábához, akiket megnyertél Nekem! Drága lelkem, íme: amit ültettél, szünet nélkül terem. Én a legnagyobb szenvedéseid idején szüretelek. Te szeretni akartál Engem, s ezért mennyei édességgel ajándékoztalak meg, de te nem bírtál ennyi kincset csak magadnak megtartani! Anyai hangon folyton hívod és visszahívod azokat, akiknek már csupán halvány emlékük van rólam!
Megáldalak! Az Atya és a Vigasztaló Szentlélek megáldanak, amikor benned rejtőzöm el, s te felfedsz114 Engem a teremtmények előtt, hogy visszahódítsd őket Nekem!
Leányom, jegyesem: bátorság! Légy bátor, hogy ne láss mást magad előtt, csakis az Én Keresztemet! Tűrj, emészd el magad a tűrésben, s alázkodj meg olyannyira, hogy fogadd vissza, aki téged elárult! Járj a kedvemben azzal, hogy osztozol a gyötrelemben, amit átélek!"
D. „Édes, édes Mesterem! Vedd ezt a haszontalan szolgálót és öleld magadhoz a lelkeket, akik a közvetítésemmel visszatérnek majd hozzád!"
/. „Szép vagy, mátkám, mert nem kerestél más küldetést, mint hogy megfeszülj a Keresztemen, és megvigasztald a Szent Szüzet! Téged a Szívem legmélyén őrizlek, szívd hát magadba tüzet, és ne legyen más gondod, mint hogy vezekelj! Én rajtad keresztül mindenkit befogadok Szívembe!"
D. „Bódíts el, Uram! Legyünk egyek!"
J. „Hagyd, hogy azt tegyem, amit jónak látok! Ne siess, mert Mestered gyöngyökké változtatja majd erőfeszítéseidet! Én értékessé teszem apró tetteidet, és azok lelkeket hoznak nekem! Lelkeket! Lelkeket! Várj Engem! Bizakodj, mert a szeretet mindent átalakít! Maradj meg a békémben, és írd le a jelemet!"
113 úgy, ahogy olajbogyószüretkor a fa alá
114 megismertetsz az emberekkel
2000. január 6.
Egyéni imám közben látogat meg Jézus.
J. „Leányom, te tudod, miért jövök hozzád?"
D. „Mert nyomorult vagyok, Jézusom!"
J. „Mert mások nem ilyen nagylelkűek! Vedd a töviskoronámat és mondj köszönetet az Irgalmamért, amelyet a lelkedre kiárasztok, mert meg vagyok elégedve veled!"
D. „Ó, add, hogy elmélyüljön a hitem, és soha ne tehessem ki Nevedet nyilvános ócsárlásnak! Csak arra várok, hogy megtegyem, amire kérsz!"
J. „Azt akarom, hogy egyre inkább semmi legyél! Azt akarom, hogy a lehető legtöbbet add nekem; én pedig betöltőm minden hiányosságodat!
Tedd meg! Tedd meg azokért a papokért, akik megsebzik kezeimet! Tedd meg a szerzetesekért, akik tőrt döfnek szívembe! Végül pedig tedd meg minden világi személyért, akik halálra gyötrik testemet! Hozd vissza hozzám követeimet, akik a legborzasztóbb módon sértenek Engem! Ments meg felszentelt lelkeket, akiket Én választottam ki arra, hogy kegyelmi ajándékaimat szétosszák a földön! Ma arra kérlek, vezekelj a szüzességi fogadalomért! Hányan, de hányan nem tisztelik többé! Te felelős vagy azért, ha elvesznek!"
D. „Mindent megteszek, édes Uram! Ne hagyd, hogy elvesszenek a Te kedves választottaid!"
J. „És ha úgy kellene élniük, mint a halottaknak? Akkor is felajánlanád magad értük?"
D. „Amit te kijelölsz számomra, az úgy van jól!"
J „Egyre nagyobb áldozatokat kérek majd tőled!"
D. „Rendben van, elfogadom!"
J „Olyanokat, amelyek csiszolgatják jellemedet!"
D. „Atyádnak ajánlom majd őket!"
J. „Kislányom, ha a te kertedbe érek, megpihenek! Ne kérj tőlem semmit, mert szeretném meghallgattatni veled énekemet!"
(Ezzel minden véget ér.)
2000. január 12.
Néhány, szinte azt mondhatnám, titokzatos szenvedés lehetővé teszi számomra, hogy teljesen az Úrnak ajándékozzam magamat. Miközben elhaladok Jézus, a Kinyilatkoztatás Királyának képmása előtt, és rápillantok beszédes könnyeire, elérzékenyülök. Abban a pillanatban, hogy finoman fejét hajtok előtte, megszólal.
J. „Imádj, és engesztelj ki Engem! Szenvedek, szenvedek, szenvedek! Isteni Személyemnek minden egyes napon különböző súlyos sértéseket kell elviselnie! Kevesen vannak, akik ezek után képesek megvigasztalni!"
D. „Én megteszem, amit kérsz!"
J, „Akkor hát kövess!"
D. „Hová, édes Uram?" (Ezután semmit sem hallok, aztán, valamivel később...)
J. „Kövess Engem! Az úton könnyen találkozhatsz Szentséges Édesanyámmal! Munkálkodik, mert a Mi Két Szentséges Szívünk hamarosan győzni fog!"
D. „Bocsáss meg, ha győzni fogtok, akkor mi dolga van még?"
J. „Ha felbírnád fogni, milyen fáradhatatlanul dolgozik Anyám, hogy visszaadja a lelkek méltóságát, szégyellnél ilyen kérdést feltenni! Ó, mennyire szeretem Őt!"
D. „Az Úrnő azért küzd, hogy a sötétségbe süllyedt lelkek még időben rátaláljanak az útra!!!"
J. Hát persze!" (Ekkor nagyon kedvesen néz rám.) Ó, mily édesség nekem az Én Anyukám! Megszakad a Szíve, amikor azt látja, hogy Engem még mindig elutasítanak, megfeszítenek, elhagynak! Tiszteld Őt! Ő a tökéletes Társmegváltó! Neked is róla kell példát venned! Soha ne feledd, amire kértelek! A hűséges szolga számára nem léteznek akadályok! Érted?"
D. „Ha lábam akadályba ütközik, segítesz majd átlépni rajta?"
J. „Örülj a mártírságnak, ami rád vár: ne félj tőle!"
D. „Engedd, hogy teljesen elszakadjak a földtől!"
J. „Most még csak lélekben teheted!"
D. „Csak így akarod?"
J. „Azt hiszed, ez kevés? Maradj meg a békében, és folytasd az imát!"
2000. január 15.
Élénk fény kezd terjedni a szobában, s akkora béke árad belőle, hogy pillanatok alatt felüdíti a fáradt emberi szívet! Az Úrnő az: három villámlás jelzi érkezését!
„Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Leányom, azt szeretném, ha az emberek szívében béke lenne! Ezért eljöttem, hogy megkérjelek benneteket, nyissátok ki kapuitokat, nyíljatok meg bizalommal előttem! De ahhoz, hogy ezt meglehessétek, szükség van a Gyónásra is, amely az igazság felé terel benneteket!
Azt szeretném, ha a döntésetek megvalósításában kitartóbbak lennétek! Amikor valaki elkezd Jézusban járni, nem szabad kételkednie abban, hogy amikor eljön az imádság ideje, Isten várja őt! Azért könyörgök hozzád, hogy előbb a családokban, aztán Művemben is neveljétek a lelkeket az imádságra!
Én mellettetek vagyok, és örömmel dolgozom, hogy minden nép megismerhesse ezt a hatalmas Üzenetet! Ne makacskodjatok, mert ismétlem: senki sem mondhatja, hogy az Úr akaratában van, ha nem tiszteli az Ő atyai tanácsait!"
D. „Anyám, segíts nekünk! Szoríts magadhoz bennünket!"
„Én mindnyájatokat a keblemre ölellek, de engedjétek meg, hogy imáért, áldozatokért és türelemért könyörögjek hozzátok! Itt hagyom neked illatomat, hogy emlékeztessen: arra vagy hivatott, hogy rajtam keresztül eljuss az életszentségre! A viszontlátásra!"
(Így ér véget a jelenés.)
2000. január 18.
Imádkozom, miközben egy ragyogó fényt pillantok meg, melyből lassan kirajzolódik az Úrnő alakja. Egy lépcsőn jön lefelé, amely úgy ragyog, mintha gyémántból volna kirakva. Ahogy közeledik, már ki tudom venni fénylő lábacskáit, melyek olyan picik, hogy nem lehetnek nagyobbak 35-ösnél. Letérdelek, várva, hogy megszólaljon, és imára kulcsolom kezeimet.
„Hőn szeretett leányom, dicsértessék a Jézus Krisztus!"
„Mindörökké, édes, Mennyei Úrnőm!"
Ma azért jöttem, hogy köszönetet mondjak neked, és általad mindazoknak, akik próbálnak a családi körben vagy bárhol másutt a megbékélés jelei lenni! Azért jöttem Manduria földjére, hogy itt várjam mindazokat, akik a világ minden tájáról eljönnek ide, hogy találkozhassanak Velem! A föld, amelyen annyiszor szóltam hozzád, Isten szeretetével és hatalmával teljes! Ezen a helyen: a kegyelmek színhelyén segítsetek nekem kiengesztelni Isten jogos haragját!
Leányom, ismétlem: az én Getszemánimban a kegyelem forrására talál az emberiség! Amikor néhányan megkérdik majd tőled, miért, válaszold nekik, hogy azért jöttem az Égből idáig, mert határtalanul szeretem őket.
Manduria az én Eukarisztiáról szóló üzenetem csillaga. Szeretném, ha az olaj éreztetné veletek, mennyire fontos, hogy új életet kezdjetek Jézus, az Eukarisztikus Szeretet segítségével. Áldások folyama száll alá mindazokra, akik hallgatnak majd megsebzett szívű Édesanyjukra!
Ó, leányom, nem elég megállni az elmélkedésnél; az Üzeneteknek életté kell változniuk! Én könyörögve kérem Isteni Fiamat, hogy világosítson meg benneteket! Az Úr ismeri a szívek titkait, tudja, hogy könnyen becsaphatnak és szomorúságba taszíthatnak benneteket!
Azt akarom, hogy meglássátok a Sátán furfangját, ami fiókba záratja veletek Üzeneteimet! Ti mind jól tudjátok, hogy a Sátán a legravaszabb cselekhez folyamodik, hogy eltávolítson benneteket a szent élettől, az önzésbe és a szekularizmusba taszítson benneteket. Ne hagyjátok, hogy becsapjon benneteket!
Táplálkozzatok folyton a Szentségekből, váljatok a Szentségi Jézushoz való hűség példaképeivé! Mondjátok el papjaimnak, mennyire szeretné az Édesanya, hogy mindenütt meggyújtsák az eukarisztikus engesztelés Tűzhelyeit!
A tenger viharos, nő a zavarodás. Szeressétek a Pápát, hozzatok áldozatokat és böjtöljetek, hogy hamarosan megvalósulhasson a három Egyház egysége! Csókollak benneteket! Viszontlátásra!"
D. „Viszontlátásra, Anyám!"
(Eltűnik, és leírhatatlan öröm tölti be a szívemet.)
2000. január 23.
A Szűzanya ezúttal nagyon szomorú. Szemében könnyek csillognak.
„Dicsértessék a Jézus Krisztus!"
Drága gyermekeim, köszönöm, hogy itt vagytok!115 Ma. az újév első jelenésének napján arra kérlek bennetek, imádkozzatok a család szentségéért! Ti tudjátok, hogy ezen a napon kötöttem egykor szent és tiszta116 házasságot az igaz Józseffel. Azt szeretném, ha többet imádkoznátok mert számtalan lélek képtelen megszabadulni a Sátán befolyásától, aki csábításaival fogva tartja őket!
Kedveseim, én mindenkit hívtam, és ezután is hívni fogok, azok érdekében, akik szeretnék, ha Isten vezérelné őket; de ott, ahol ellenállásba ütközöm, semmit sem tehetek! Szerettem volna, ha megértitek, milyen értékesek is az „Imatűzhelyek", hisz ezek hatásos fegyverek a bűn semlegesítésében.
Nem is sejthetitek, mennyire szereti az Atya a teremtményeit, és mi mindent kitalál, hogy az egész emberi nem tanúja lehessen Szeretetének!
Sokan közületek ebben a kegyelmi időszakban is ugyanazokat a hibákat követték el, mint eddig, és nem vették figyelembe Üzeneteimet, amelyek meggyógyítják a szívet. Ez nagyon fáj az Én Anyai szívemnek, mert megakadályozzátok a megtéréseteket! Ha még mindig veletek maradtam, ez azt jelenti: el akarlak kísérni benneteket az életszentség küszöbéig!
A ti tanúságtételetek Istenről és az Egyházról segíteni fog a családoknak, hogy újjáépítsék az egységet!
Én felkínálom nektek Anyai Áldásomat, és ha úgy döntötök, hogy nem fogadjátok el: hát visszaveszem!
Drágáim, hozzatok komoly döntést, és akkor Jézusom megváltoztatja majd a szíveteket! Szeretlek és védelmezlek benneteket!"
115 Nyolc év után ezen a napon is megengedte a Szűzanya, hogy végig szakadó eső tegye próbára azokat, akik itt a jelenésre várva imádkoztak. A hívek, a betegek, a gyerekek is nagy békében tovább imádkoztak, emelték kéréseiket az Ég felé.
116 valóban megesküdtek, de szűzi házasságban éltek
2000. január 25.
A testem és a gondolataim is teljesen elmerültek a hétköznapi munkákban, amikor, bár nem akarom hallani, hirtelen felharsan az Úr hangja - a fülemben és a szívemben egyaránt. Hogy ne hallanám Őt, amikor teljesen független akaratomtól? Bárki, aki a kegyelem állapotában él, értené, hogy ez a szeretetteljes felszólítás egyáltalán nem téveszthető össze az emberi elme saját kezdeményezésével, és még kevésbé a gonosz lelkek játékával.
Amikor Ő, a Szentséges Szív ragadja magával az embert, mélységes nyugalom kerít bennünket hatalmába, de néha a fizikai fáradtság tréfát űzhet velünk.
A Kegyelem természetfölötti fénnyel tölti be az elménket, de ha a teremtmény figyelmetlen, könnyen elkövethet kisebb-nagyobb hibákat; a nagy sietségben még az is megeshet, hogy kihagy egy-egy névelőt, névmást, stb.. Ezért, véleményem szerint nagyon fontos, hogy az a lélek, aki az Úr szavait veti papírra, egy pap irányítása alatt álljon, akire teljesen rábízhatja magát, s ezáltal az is elkerülhető, hogy a szöveg figyelmes átolvasás nélkül kerüljön a nyilvánosság elé.
Azt mondtam, az ember könnyen lehet figyelmetlen, de persze a gonosz is mindent megtesz, szívesen kellemetlenkedik, hogy az átírt változat ne hozhasson vigaszt az olvasónak. Én tapasztalatból mondhatom, hogy a Mesternek gyakran el kellett zavarnia, vagy elhallgattatnia, mert beszélgetésünk előtt vagy után mindenféle zaklatással, köpködéssel próbált megzavarni bennünket.
Az Istennel való párbeszéd teljesen magával ragadja az ember szívét, és kétség nem f ér hozzá, hogy természetfeletti jelenségről van szó.
Akkor hát jöjjön, ami a Legszeretőbb Szív látogatásán elhangzott:
J. „Béke veled!"
D. „Befogadom békédet! Bocsáss meg Uram, de éppen mással..."
J. „Néhány nappal ezelőtt arra kértelek, vezekelj a megsértett szüzességi fogadalomért! Ma szeretném mélyebben kifejteni ezt a témát!"
D. „Várj, Uram! Azonnal!" (Az asztalhoz rohanok, és írni kezdek.)
J. „Szeretném, ha megtanulnád azt mondani: az Ég tiszta Úrnője, a szép Úrnő helyett; mert bár a szép szó valóban utal Anyám megjelenésére, nem fejezi ki mélyebben a természetét!
Az Én Szentséges Anyám fogantatásától kezdve tökéletesen tiszta templom volt, s Én ebben kívántam emberi természetet ölteni. Ennek következtében Ő olyan szépségre tett szert, amilyet még emberi szem nem látott, mert magába olvasztotta a tisztaságot és az istenanyaság bölcsességét! Ezzel azt akarom megértetni veletek, hogy a szüzesség nem mindig a tisztaság gyümölcse.117 Valójában egy olyan teremtmény is lehet szűz, aki - féktelen gondolatai miatt - tisztátalanságot izzad."
D. „Sokszor azt hisszük, hogy azok a tiszták, akik nem házasodnak meg!"
J. „És rosszul gondoljátok, mert vannak házasok, akiknek nagyon tiszta a szívük! Ugyanígy, akkor is mindent összezavartok, amikor az Én Szent Anyám Szüzességéről és Szeplőtelenségéről elmélkedtek! A tisztaság a lélek ártatlanságát, míg a szüzesség a test érintetlenségét jelenti. Annyi lélek, akit Én hívtam a szőlőmbe munkásnak, tisztátalan, mert az értelme és a büszkesége elhomályosította előtte annak fontosságát, hogy az Én drága kertem, lepecsételt forrásom maradjon! Ugyanakkor a házasokhoz is szólok: ne hagyják, hogy életükben a kéjsóvárság és az erkölcstelenség legyen az úr! Isten szereti a tiszta szívűeket, mert ők mindent megragadnak a hit szemével!"
D. „De akkor ki tiszta valójában?"
J. „Leányom, a tiszta ember az, aki mindent az Úr előtt tesz!"
D. „Bocsáss meg, de még mindig nem értem!"
J. „Aki mindig úgy cselekszik, mintha az egész Mennyország tanúja volna tetteinek. Aki nem így gondolkozik: „Ki tudja meg, ha senki sem látja?". Aki nem leli örömét olyasmiben, ami nem a lélek épülését szolgálja. Aki nem hagyja, hogy úgy rágja szét lelkét a bűnös gondolat, mint a szú a fát. Aki nem akarja magát olyasmivel megrontani, ami nem tetszik Istennek és az Ő Angyalainak! Én azt szeretném, ha ifjúi ajándékodban helye lenne egy különleges felajánlásnak!"
D. „Milyen felajánlásról beszélsz, Uram?"
J. „Ez titok marad, melyet mindketten szívünkbe pecsételünk majd! Ezután is vezekelj fáradhatatlanul azért a különösen nagy sebért, amely az Én felszentelt papjaim szívén esett! De most fogadd szívedbe Békémet! Maradj meg a Szeretetemben, és rajzold le a jelemet!"
117 a szüzesség nem mindig a tisztaság szinonimája
2000. január 30.
Egyedül imádkozom, amikor megjelenik előttem a Szentséges Szűz Mária.
„Leányom, Anyai Szívem minden szeretetével arra biztatlak téged, hogy tarts ki, és maradj hűséges az önfelajánlásban, amelyet Istennek tettél! A Sátán nagyon ravasz, és azokat a gyermekeket támadja leginkább, akik azt hiszik, nincs szükségük tanácsokra, mert túlságosan bíznak magukban!
Kislányom, légy résen, és amennyire csak tőled telik, biztasd az embereket, hogy mondjanak ellent a bűnnek! Ma a bűn már mindenfelé elharapódzott, a szívetek mélyébe is befészkelte magát. Kérd az embereket, hogy válasszák Istent, fogadják el a Keresztet, amelyet Ő, a Könyörületes küld, és változtassanak életvitelükön!
Velem nem nehéz változtatni egy bűnös élet rossz szokásain! A Sátán megpróbálja hazugsággal és pletykákkal összezavarni az embereket, de én békét tudok adni mindazoknak, akik követnek majd engem! Már annyian elárultak, akik csak szájukkal követtek, és csupán látszólag tértek meg! Azt szeretném, ha nem késlekednétek elismerni hiányosságaitokat, hibáitokat, bűneiteket: mert Isten kész a megbocsátásra!
Mindazokra, akik eltávolodnak az Úr Törvényétől, nem vár más, csak szenvedés! Horgonyozzátok le magatokat Szent Rózsafüzéremmel és Fiam, Jézus Krisztus táplálékával, az Eukarisztiával, melyet kegyelmi állapotban vegyetek magatokhoz! Eljött a bűnbánat ideje! Növeljétek meg áldozataitokat! Én segíteni fogok nektek! Dicsőítsétek és szeressétek Jézus Krisztust! Maradj meg a Békében!
Még néhány titkot szeretnék megosztani veled...".
2000. február 7.
Késő éjszaka van, s én egyedül engesztelő virrasztást tartok.
J. „Kedves mátkám, légy áldott!"
D. „Ó, édes Uram, imádunk Téged!"
J. „Azért jövök, hogy megmutassam neked Szeretetemet és végtelen gyengédségemet! Azért jövök, hogy te visszahívhasd az embereket, mindenkit, különösen „a becstelenség munkásait!"! A Kinyilatkoztatott Bölcsességgel kiáltok „SOS-t" mindazoknak, akik a sötétségbe és a homályba akarták börtönözni magukat!
Leányom, buzdítsd arra az embereket, hogy utasítsák vissza tudatosan mindazt, ami lerombolhatja barátságukat a megtestesült Istennel, aki hozzád szól és feltárja előtted irgalmas Jóságát!"
D. Jézusom, a gyengéd szeretet Mestere, imádkozni fogok, hogy az emberek ellenkezése engesztelő himnusszá változzon!"
J. „Úgy legyen! Maradj Bennem! Később visszatérek hozzád azokért a lelkekért, akik a királyi palotáim lettek, s akikben megpihenhetek!"
2000. február 12.
Az egész testem olyan, mintha egy tövises csipkebokorban vergődne. Nincs olyan része, amely ne fájna.
Édes, drága Uram, én Neked ajánlom szenvedéseimet, elégtételképpen minden bűnömért és az egész emberiség bűneiért! Kérlek, fogadd el őket túláradó irgalmadban, és adj nekem egyenes, tiszta lelket! Dicsőség neked, Uram és Megváltóm!
Hirtelen előttem terem Jézus.
J. „Eljöttem hozzád, lelkem! Vigasztalj meg úgy, hogy gyakran ajánlod Nekem szenvedésedet!"
D. „Milyen szomorú vagy, Uram!"
J. „Szívem a fájdalom szakadéka; annyi teremtmény rohan a vesztébe Szent Nevemet káromolva és átkozva! Neked a hasznodra válik, ha felajánlod, amit csak tudsz! Legalább te ne térj el előírásaimtól!"
D. „Nem vagyok benne biztos, hogy eleget tudok szenvedni! Néha fellázadok, és nagy-nagy űrt érzek a szívemben!"
J. „Leányom, ezután, ha nem tudod örömmel hozzám emelni szenvedésedet, jöjj közelebb Szívemhez118, és elmélkedj! Én meglátogatlak majd mennyei Kegyelmemmel, és érezni fogod, ahogyan megerősítem akaratodat, hogy folytathasd a megkezdett küldetést!"
D. (Miközben hallgatom, egy pillanatra elszomorodok.)
J. „Miért keseregsz, édes, kicsi jegyesem? Jöjj, és ne engedd, hogy az ellenség megnyerje a háborút a mű ellen, amelyet bizonyságtételeddel megvalósítasz! Jöjj!"
D. „Vedd el szívemet, Uram, és helyezd a Te Szentséges Szívedbe!"
(Rögtön ezután álomba merülök. Ezzel minden véget ér.)
118 az Oltáriszentséghez
2000. február 16.
Egyedül imádkozom, amikor a három fénygömb jelzi, hogy fel kell készülnöm a Mennyei Úrnő fogadására. A Szűzanya ezúttal Szent Mihály Arkangyallal együtt jelenik meg. Az Angyal Tőle balra áll, valamivel hátrébb.
„Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Leányom, gyerünk, éledj fel ebből a bizalmatlan, lemondó állapotból! Éppen ez az az idő, amelyet oly sok próféta és szent megálmodott!119 Arra kérlek, tarts ki az imádságban és az áldozatos munkában, mert az Atya terve valósul meg manduriai Jelenésemen át!
Kevesen, nagyon kevesen értették meg, és fogadták el, hogy eljöttem erre az áldott földdarabra, s ezért sokan elbátortalanodtak! Nézd, leányom, neked nem szabad elhervadnod, hiszen te látsz Engem, és hallod anyai szavaimat! Az Oltáriszentség Szüze nem fog elhagyni benneteket, gyermekeim! Ajánljátok a megaláztatásokat, amelyeket átéltek, Isteni Fiamnak, hogy megszabaduljatok attól az őrült zavarodástól, amely a földön úrrá lett! A Nemzeted súlyos bűnnel szennyezi be magát, ha felforgatja majd a család természetes rendjét!
Már beszéltem neked arról, hogy egy különleges csapástól mentelek majd meg titeket, de az ember nem akar többé együttműködni Istennel, ezért hamarosan kitör az Úr haragja. A manduriai Jelenésem, melyet a „legvitathatóbbnak" mondanak, nagy dicsőséget fog szerezni az Atya Szívének az által az engesztelés által, amely a kis kápolnából emelkedik majd az Égre! Én meg szeretném menteni Olaszországot és a világot! Maradj meg Isten békéjében, kislányom!"
D. „Viszontlátásra, édes Anyukám!"
119 előre látott és megízlelt
2000. február. 23.
Mint gyakran megesik, most is három fény előzi meg az Úrnőt. Közben érzem, hogy szívemben egyre jobban fellobban a szeretet lángja. Rám mosolyog, és üdvözöl.
„Dicsértessék a Jézus Krisztus!"
D. „Mindörökké dicsértessék!"
(Kezébe veszi a Rózsafüzéren lévő feszületet, és megértem, hogy meg kell jelölnöm magam a kereszttel, ahogyan mindig is tanította.)
„Drága gyermekeim, ma elsősorban azt szeretném, ha együtt imádkoznánk egy olyan szándék megvalósulásáért, amely nagyon fontos nekem: mégpedig az Eukarisztikus Engesztelésről szóló Üzenet terjedéséért!
Drágáim, ezekben a napokban a Sátán bőszülten támad e helyre és mindazokra, akiket Tervem megvalósítására hívtam: a lustaság és a közönyösség által. Ő, a hazugság és a szemfényvesztés fejedelme a kétségbeesés szakadéka felé akar csalogatni benneteket!
Gyermekeim, imádkozzatok kitartóbban: a többit majd Mi Ketten: Én és Jézus Fiam elintézzük. Még most is azt kérem: újuljatok meg, és fogadjátok el az utat, amelyet az Atya kijelölt számotokra!"
(Ekkor a Szűzanya felemeli karjait, és felém nyújtja őket. Lehunyja a szemét, és imádkozni kezd, leírhatatlanul szép mozdulattal. Eltelik néhány másodperc, és én még mindig megrendülve nézem.)
„Lény nyugodt! Még ha el is kellene hagynod ezt a helyet120, én mindig, mindenüvé elviszem neked Üzenetemet - a kijelölt napig. Közeleg egy nagyon értékes kegyelmi időszak: a Nagyböjt. Ne mondjátok, hogy lehetetlen időt szakítani rá! Közületek sokaknak akár az utolsó is lehet! Találjatok rá újra a lélek mosolyára! Tisztuljatok örömmel, gyermekeim! Menjetek Isten békéjében, és ne feledjétek, hogy nagy dolgokat teszek ezen a helyen!"
(Ezzel véget ér a nyilvános jelenés.)
120 akkor is, ha minden nap sokan megátkozzák és el akarják zavarni Debórát szülőfalujából
2000. február 28.
Otthon imádkozom, a ház egyik sarkában, ahol egy kis kápolnarészt alakítottunk ki. Hirtelen meghallom szívemben a Mester határozott hangját: olyan, mint egy szerelmes üdvözlet.
J. „Kedvesem, már vártalak, mert végtelenül szomjazom a lelkekre! Légy áldott, kiválasztott lélek, te határtalan nyomorúság! Végy körül dicséreteddel!"
D. „Igen, az vagyok, Uram! Egy kenyérmorzsa, akit felemeltél! Édesen a fülembe súgtad: „Engedd, hogy megegyelek!" Bocsáss meg Uram, ha a válaszom nem volt nagylelkű!"
J. „Annyi ideig vártam lelkeket, akik nem válaszoltak úgy, mint te! Miért kínzód még mindig a kis szívedet azzal, hogy feleslegesnek tartod magadat? Valójában te az Én erőmmel vagy felruházva, és Én választottam számodra - elválaszthatatlan társként - a magányt!
Te kihúzod Szívemből a keserű tőrt, amelyet annyian belém döfnek, mikor elutasítják megszentelő akaratomat.
Hányan leköpnek azok közül is, akik egész életükben arra használják szőlőmet, hogy magukat táplálják vele!
Te látod, Debórám, hogy meggyötörték Szívemet az emberek, de azt is tudod, hogy annyira szeretem őket, hogy még most is képes vagyok megkötözni magamat és a rabjuk lenni. És jóval nehezebb ez a rabság, amely az elhagyott Tabernákulumban vár rám, mint az, amelyet egykor el kellett viselnem, amikor elítéltek. Ma jóval nagyobb szenvedést kell átélnem: a lelkek közönyösségét!"
D. „Drága Jézusom, ha legalább biztosan tudnám, hogy küldetésem egy kicsit megédesíti kesém szádat, akkor én..." (közbevág)
J. „Állj meg, és ne folytasd, mert még mindig az önszeretet homályosítja el látásodat, ifjú leányom! Pedig jól tudod, hogy amit az Én Nevemben teszel, nem a te szeszélyed, hiszen Én adtam neked küldetést, amely nagy megbecsülést hoz majd a Szentháromságnak! Miért nem hiszed el még mindig, hogy az Én kegyelmem kísér utadon?"
D. „Ölelj magadhoz, mert ha kételkedem, félő, hogy a kísértés szakadékába zuhanok! Segíts! Szabadíts meg tőle!"
J. „Leányom, imádkozz, hogy megmenekülj ezektől a sugalmazásoktól, amelyek a Sátántól erednek! Szegény kislányom, aki a megpróbáltatások csendjében elnyered bizalmamat! Éld meg a te pusztai magányodat azzal a méltósággal, amit Tőlem kaptál, és hallgasd a te Urad hangját, aki semmi másra nem vágyik, csak hogy feltűnjön a láthatáron üdvösségetek!
Maradj bennem, és soha ne félj! Soha! Soha!"
2000. március 3.
Jézus Mester ezúttal egy különlegesen nyugodt pillanatban szólít meg. Éppen a háztartási teendőimet végzem.
J. „Béke veled! Leányom, könnyű akkor imádkoznod és áldozatokat felajánlanod, amikor nyugodt vagy és derűs, de mihelyst valamilyen nehézség támad, rögtön elkeseredsz, panaszkodsz és sírsz. Azt hiszed, ilyen viselkedést várok tőled?"
D. „Sajnálom, Uram!"
/ „Az az igazság, hogy túl sokat rágódsz azon, vajon miféle fájdalmak várnak még rád! Jobban kell hinned a küldetésedben, amit rád bíztam, és lázadozás, szitkozódás nélkül teljesítened! Változz meg, leányom!
Teljes erődből próbálj meg másmilyen lenni! Ismétlem, hogy azok számára, akik az utadba állnak, megvetésemet tartogatom, és bár ezt olvasom szívedben: „az ellenségeim egyre erősebbek és dühösebbek", Én újra arra kérlek: ne védekezz! A támadások számukra pusztulást, számodra azonban megújulást és friss lendületet hoznak, mert az Én erőm begyógyítja sebeidet. Próbálj, leányom, mind magasabbra törni, és a kehely egyre kevésbé lesz keserű!
Itt hagyom neked áldásomat! Maradj bennem!"
2000. március 6.
Miután végigmondtam a napi imádságomat, spontán imával folytatom. Ahogy a párnára hajtom fejem, megpillantom a Mestert, és teljesen elbűvölve csodálom!
Ragyogó szemei magukkal ragadják lelkemet, és olyan szeretetet ébresztenek bennem, hogy azt már alig bírom visszafogni. Én látom Őt, Ő pedig látja az én folyamatos bizonyságtételemet, melyet, bár napról-napra nehezebb, még mindig a világnak ajánlok, saját magammal együtt.
J. „Leányom, pusztítsd el szereteteddel és ifjúi áldozatoddal a gyűlölet végtelen tengerét, amely már mindenütt elhatalmasodott! Nézd, minden áldott nap magukhoz veszik a Szeretet Áldozatát, és miközben fényemmel és ajándékaimmal próbálom magammal ragadni a lelkűket, ők hidegek és ellenségesek maradnak. Bizony mondom, nincs szörnyűbb csapás ennél a változatlan, elutasító magatartásnál!
Az emberek azzal áltatják magukat, hogy elegendő a vallásosság látszatát kelteni, és olyan jelenléttel megtölteni a Szentélyeket, amely az anyagi szükségleteknek eleget tesz.
Én viszont arra hívlak titeket: lépjetek túl a múlt hibáin, és térjetek őszintén vissza hozzám, hogy Én művelhessem kertjeiteket!
Rajta, ne makacskodjatok! Te is, lelkem, őrizd szívedet az egyszerűség átriumában, mert Én így akarom, és te tudod, hogy érdemes elfogadni akaratomat! Hát kérhetnék tőled olyat, rózsaszálam, ami nem a te lelki egészségedet szolgálná?"
D. „Szeretném, ha lelkem kiszabadulna a kényelmes illúziók sírkamrájából, és csak a Te szavaiddal táplálkozhatna, s elűzhetném azt a szomorú érzést, hogy nincs szükséged rám!"
/ „Tégy egy új és még erősebb felajánlást Istennek, és tudj elfogadni minden egyes morzsát, amit neked ajándékozok, hogy újra örömöt lelj a szolgálatomban! Nézd a te Jézusodat!"
D. „Köszönöm, hogy betértél a sátramba! Nagyon sajnálom, ha a lábad megbotlott valamiben, ami nem volt a helyén!"
/. „Próbálj nagyobb rendet rakni, az üvöltözésre válaszolj a csenddel, amely segít, hogy megfigyeld a legmélyebb dolgokat, és kijavítsd a szavakat, amelyek elferdítik azt, amit valójában mondani szeretnél!
Ami a körülötted zajló eseményeket illeti, tégy le mindent az Én kezembe, növekedj, és erősödj, virágom, mert a szenvedés emléke nem feledteti majd veled, hogy az Enyém vagy, és ezután is az Enyém kell, hogy legyél!
Légy éber! Maradj meg a Békémben!"
2000. március 13.
Úgy érzem, teljesen betemetett a fájdalom. Az egész testemet mardossa a szenvedés, de a lelkemben béke van.
Már teljesen összeroskadok a fájdalom súlya alatt, amikor hirtelen fény ragyogja be a szoba legapróbb sötét csücskét is. Az ágyam fejénél egy átjáró nyílik, amelyben egy kis lépcsőt pillantok meg.
Újra átélem a már jól ismert mennyei érzést, még mielőtt felfognám, mi is történik. Az édes Úrnő: az Istenanya mosolya - mely olyan, mint egy lágy dallam - páratlan erővel tölti be a szívemet! Nem tudok mást mondani, amikor az ő boldogságos arcáról mesélek; jelenléte által a Szentlélek tüze járja át a lelkeket, s így azt mondhatom, hogy a Szent Szűz az Úr páratlan közelségét ajándékozza nekünk.
„Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Leányom, azért jöttem, hogy visszaadjam neked a reményt!
(Ekkor a Szűzanya lehunyja a szemét, és összekulcsolja a keblén a kezeit. Hallom, hogy imádkozik. Hirtelen hatalmas fényesség: millió aranysugár árad a szobába az ajtón át, amelyen az imént belépett.)
Vigasztald meg Jézusom Eukarisztikus Szívét, és tanítsd testvéreidnek, akiket az Úr vezérel utadba, hogy végtelenül fontos Szentségéhez közeledni: alázatosan és tisztelettel, engesztelő szándékkal.
Amikor nagy szeretettel azt kértük tőletek, hogy az Oltárhoz járulva ne kézbe fogadjátok az Égből alászállott Élő Kenyeret, akkor figyelmeztetni akartunk benneteket, hogy nagyon óvakodjatok a súlyos lopásoktól, amelyeket a Sátán követei kieszelnek.
Sokan továbbra is vitatkoztak és harcoltak kérésem ellen, ennek következtében nagy zavarodás támadt.
Ó, kedves leányom, ha tudnád, hány gyalázatot kell elviselnie Jézusnak sok kemény szívű ember miatt! Kérlek benneteket, őrködjetek az Oltáriszentség kiosztása alatt; Én magam a pap oldalán állok majd, mert azt szeretném, ha imádnátok a Fiamat, és tovább növekednétek a kegyelemben.
Ujjongj, leányom, mert a világ meglátja majd Isten Irgalmát, ahogy eddig még soha!
Ezekekről a napokról megemlékeznek majd a századok! Légy erős!
Megáldalak, anyai áldásommal!"
2000. március 17.
Fidemile látogat meg. Kezében színarany kelyhet tart, melyből majdnem kicsordulnak az élénkpiros, fénylő vércseppek. Fehér ruhát visel, öv nélkül.
F. „Béke veled, Isten követe!"
D. „Örömmel fogadom a békét, amelyet nekem kínálsz!"
F. „íme, virágba borult Izrael Olajfájának nagy Üzenete, melyet az Úr rád bízott! Az Anya szíve már begyűjti az első gyümölcsöket, amelyeket munkája termett. A népet ismét Isten népének hívják majd, és az angyalok nem búsulnak többé, mert az emberek visszatérnek a becsülethez és az igazsághoz.
Az ateizmus napjai meg vannak számlálva. Hamarosan újra a virágkorát éli majd a hit, s akkor Isten Báránya váratlanul kitárja a kaput, és béke tölti majd be a szíveket. Az Egyházban újra napsütötte tavasz lesz."
D. „Akkor hát nem volt felesleges az a sok-sok könny, amit hullattam!"
F. „A te vértanúságod egy kifürkészhetetlen terv! Kislányom, húgom, új, még nehezebb próbák várnak rád, mert a Sátán engedélyt kapott rá, hogy tovább gyötörjön, de add a kezedet, és maradj meg szilárdan a hitedben!
Én melletted vagyok, és a Szeplőtelen Szűz segíti bizonyságtételedet!
Nem feledik majd az Égben, milyen áldozatokat hoztál Krisztus Urunk, a Szentségi Szeretet győzelméért!"
D. Édes Fidemile, csókold meg helyettem a Szentlelket, és mondd el a Háromságos Szeretetnek, hogy igent mondok. Eltűnök majd Istenben, hisz Őbenne teljes értelmet nyer a szenvedés és a gyötrelem, és örömhimnusszá változik számomra!"
F. „Te „tüzes kardot" kaptál az Égtől; a népek pedig már várják a Lélek Szentséges Jegyesének kenetét! Szólítsd meg Isten követeit, és mondd nekik, hogy emlékezzenek a Szent Rend nagyságára, amelyben részesültek! Boldogok azok a szent papok, akik az önfeláldozásban és a szolgálatban hasonlóak lesznek a Bárányhoz.
Imádkozzunk együtt!
(Az ima után eltűnik.)
2000. március 23.
Hatalmas béke tölti be a szívemet. Ez jelzi, hogy hamarosan eljön hozzám Isten Anyja. Látogatását a szokásos három villám előzi meg.
„Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Drágáim, köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!
Ebben a különleges időszakban arra kérlek benneteket, hogy ajánljátok Istennek böjtöléseteket, mert a világnak nagy szüksége van rá! A böjt képes távol tartani a bajt: akár testi, akár lelki jellegű. Gyermekeim, nekem elég lesz tizenkét óra jókedvű önmegtartóztatás a két nap helyett, amelyet a múltban kijelöltem (szerda és péntek), így emlékezni fogtok a tizenkét csillagra, amelyet a fejemen viselek.
Kicsinyeim, szeretném, ha megértenétek, milyen értékes segítséget nyújt számotokra a böjt. Nem csak azt kérem, hogy kenyéren és vízen éljetek... Minden beteg gyermekem ajánlja Fiamnak a szenvedését, alázatosan elfogadva Isten akaratát.
Azt is szeretném, ha nagyobb jelentőséget tulajdonítanátok az imának. De ez, gyermekeim, csak akkor lehetséges, ha majd megszeretitek a csendet, és ellenálltok a könnyelmű ítélet kísértésének!
Azért is jöttem, hogy emlékeztesselek benneteket: járjatok a hit fényében; mert hit nélkül minden cselekedet hatástalan marad! Egyesítsétek áldozataitokat az Én könnyeimmel, Jézus Krisztus drága Vérével, és a „Fehér Mártír" (a Pápa) szenvedésével, mindazok érdekében, akik már nem hisznek! Hit nélkül élni annyi, mint már itt, a földön elmerülni a Pokol lángjaiban!
Értsétek meg, hogy nagyon fáj a szívem, amikor elfelejtitek, hogy győzni fogok!!!
Megáldalak benneteket anyai áldásommal, hogy önmagatokról lemondva, minden nap az Én jelenlétem jelei lehessetek.
Én megismertetem a világgal az Eukarisztikus Engesztelés Mozgalmát, amelyet az Úr rám bízott, és mindenütt el fog terjedni, ha ezután is hűséges lesz hozzám!
Építsétek a Békét! Hamarosan találkozunk!
Várlak benneteket 23-án, a nekem szentelt napon!
2000. március 25.
Mint minden évben ezen a napon, most is egy különleges üzenetet kapok. Ezt az üzenetet azonban nem fedhetem fel, mivel teljesen személyes jellegű.
2000. március 30.
Dél felé a konyhába megyek, hogy előkészítsek néhány dolgot az ebédünkhöz, és közben az Úr Könyörületességén elmélkedek, aki, mint egy jó Apa, semmit sem tagad meg tőlünk, amire szükségünk van.
Ahogy a szoba felé fordulok, amelyben egy kis kápolnát alakítottunk ki egy válaszfal segítségével (amely tényleg csak elválaszt, de nem kettéoszt, friss virágok illata csapja meg az orrom, és teljesen magával ragadja a lelkemet. Ahogy meghallom a Mester hangját, kitör belőlem az ujjongás.
J. Jöjj, jöjj, kedvesem! Leányom, húgom, mátkám, azért jövök hozzád, hogy megpihenjek, és te megvigasztalj! Ha tudnád, mennyire keserű a Szívem a sok Nekem Szentelt férfi és nő hűtlensége miatt, szüntelen csak sírnál!"
D. „Ó, Jézus Mester, nyomorult szívem lángol a szerelemtől! Hogy tudnálak megvigasztalni ezen a napon?"
J. „Foglalkozz Velem, hagyd most a nővéreidet!
Jöjj, mert kedvesebb a fohász, ha az számodra nehezebb! Ebben az órában a te kertedet választottam menedékül! Mentsünk meg három lelket, akik a kárhozatba rohannak, és valójában nem érdemelnék meg jóságomat!"
D. „Édes Uram, én Hozzád zengem énekem ezen a napon, mert úgy döntöttél: megmented őket!"
/. „Te a tanúm vagy: ki akarom szabadítani őket hálóikból, láncaikból! Mondd utánam: legyen!"
D. „Legyen!"
J. .Jóakaratom emlékéül maradjon itt veled az illatom! Örvendezz, kedvesem!"
D. „Hányan várják még, hogy Szent Szíved megérintse őket, és megszabaduljanak a gonosztól, hogy végre a kebledre borulhassanak, Uram!"
/. „Meg van írva, jegyesem: „Az Úr nem várat magára, és nem könyörül a kegyetleneken, amíg nem szaggatta szét veséiket, és nem bosszulta meg magát a nemzetekért; amíg nem tépte ki a földből az erőszakosakat, és nem törte össze az igazságtalanok jogarát121! Elmélkedj!"
D. „De Te, Szerelmem, nem törődsz ezzel, és még mindig kegyes, gyengéd és irgalmas vagy velünk! Hagyd, Kedvesem, hogy megismerjenek a földön az emberek, és mindenki ráébredjen, hogy te vagy az Igazság Olajfája és az örök szövetség Báránya!"
J. „Imádkozz, és hozz áldozatokat, hogy a lelkek ne keressék rajtam kívül az boldogságukat; és a szavak, amelyeket rád bízok, felébresszék a népekben a vágyat, hogy Engem dicsőítsenek! Azt akarom, hogy lángként emészd el magadat, miközben a lelkek felett őrködsz!
Maradj bennem! Béke veled!"
121 Sir. 35, 22-23.
