1992. október 30. 14.50 – Otthon

Egyedül vagyok a szobámban. Hatalmas bánattal írom le, hogy a Szépséges „Úrnő” fekete fátylat visel a fe­jén. E szavakkal köszönt:

„Dicsértessék Fiamnak Neve mindennap!”

Széttárja a karját, majd hirtelen ég felé emeli tekinte­tét és összekulcsolja kezét a mellén:

„A világ Isten legnagyobb teremtménye, de most a leg­nagyobb fájdalmává kezd lenni; ha az ateisták nem változ­tatják meg életfelfogásukat, az Igazság tüze és villámai sújtanak le rájuk. Leányom, ne menekülj a hamis próféci­ák mögé, hanem légy résen és ragadd meg a pillanatot! Azt mondom: menj és folytasd a terveid. Ismétlem: erő­sítsd szíved. Béke és áldás legyen lelkeden!”

Hihetetlen volt: A Szent Szűz eljött hozzám, hogy meg­mondja: holnap is viszontlátom Őt ugyanebben az órában, hogy megtanítsa nekem a Rózsafüzért, amelyet ed­dig nem ismertem. Attól fogva többé nem felejtettem el. Tudatta velem a szertartásokat, elimádkozta a Miatyánkot, a Dicsértesséket és a híres fohászt, amelyet megtanított Fatimában, meghagyta nekem, hogy imád­kozzam az Ave Mária imát.

1992. október 31. 15.00 – Otthon

Október 31-én 15- 00 órakor először háborgatott a dé­mon (éreztem, hogy küldetésem nagyon nehéz lesz, mert az már fenekedett rám). A magnó mellett voltam, épp egy meditációs kazettát tettem be, hogy felkészüljek a Szűz Mária várására; hirtelen egy vöröslő felhőt pillan­tottam meg, ahonnan az ő éles karmai jöttek elő. Hatal­mas ütést kaptam az államra és ájultan zuhantam a földre; aztán kezével a hajamnál fogva megragadott és anyám szobájának ajtaja elé vonszolt, amelyben anyám éppen aludt. A szobaajtó magától kinyílt, és én a földre estem; akkor a kéz újra megragadott, és elkezdett nekihajítani a bútorok sarkainak, a testem tele lett véraláfutásokkal és sebekkel. Nem elégedett meg mindezek­kel, tovább vert, arcomat és kezemet karmolta. A rám mért csapásoktól elájultam. Abból a vörös felhőből pe­dig egy hang jött ki, amely azt mondta:

„Aszmodeusz vagyok. Felégetem körülötted a földet. Mindenki csapásokat fog rád mérni, és te nem fogsz sem­mit tenni a lelkekért, a végén megöllek és az enyém le­szel.”

Miközben ezzel fenyegetett, feltűnt a „Három Nap”, és ennek láttán a démon eltűnt. Ebből a „Három Napból” pedig előjött a „Hölgy”, aki újra bátorságot öntött belém a következő szavakkal:

„Leányom, ne csüggedj: Isten az, aki lehetővé teszi ezt számodra. És Isten azt akarja, hogy erős légy az Ő békéért való munkálkodásában. Bízik az én Szeplőtelen Szívem­ben. Én nem hagylak el. Hívj papot és töltekezz Krisztus testéből! Ha így teszel, beteljesíted Isten Akaratát.”

1992. november 3. 12.30 – Otthon

Még mindig zavarba ejtő volt számomra mindaz, írni történt velem. Mikor eszembe jutott a Szűzanya kérése, hogy hívjak papot, az Úrhoz fordultam ekként imádkozva Hozzá:

„Uram, Te Magad segíts, hogy le tudjam írni ezeket a nehéz megpróbáltatásokat!”

Eközben a démon kezeimet és arcomat karmolva még mindig háborgatott. Majd így szólt hozzám:

„Te kis féreg, nem fogsz Isten fényében sütkérezni, míg én a Paradicsom törvénye szerint a sötétség birodal­mába űzettem, de biztosan sokan lesznek velem.

Te nem fogod megtéríteni a lelkeket, mert én már részben megtettem; és visszatérek, hogy tönkretegyelek és kikaparom a szemed, míg a papok elhagynak és le­hánynak téged, mert mind megvet majd.”

„És ahogy az előző alkalommal történt, amint a dé­mon a fényességes „Úrnőt” meglátta, elmenekült. Csak akkor kezdtem megérteni, hogy Ó valóban Isten Anyja, így szólt hozzám: „Imádkozzuk el együtt a Rózsafü­zért?”. Erre én: „Szeretném, de nem tudom!” Erre Ő: „én leszek, aki megtanítja neked és te soha nem fogod elfe­lejteni többé!”.

1992. november 6. 17.20 – Otthon

Szűz Mária:

„Dicsértessék Fiamnak Neve mindennap! Én megígé­rem neked az Örök Szeretetet, de te nem várhatsz köszö­netet és örömöket. Kicsi lelkem, nagyon szeretlek.”

Eközben én sírva f akadtam, Ő pedig:

„Ne sírj, leányom! A gyengeség Isten előtt meg van en­gedve,⁵ ha elfogadjátok az Ő színe előtt, de ne felejtsd: Is­ten akarja így. Elárulom neked egyikét azon nagy titkok­nak, amellyel Isten békéje elnyerhető: ez „a könyörülő szeretet”. Emlékezz, leányom: szeress, szeress, szeress életed végéig és bocsáss meg, bocsáss meg, bocsáss meg! Mindez lemondásból és szenvedésből tevődik össze. Én azonban tudom, hogy részben képes leszel majd rá, mert Isten és »az Ő Könyörületességének nagy szárnyai« helyet találtak benned.⁶

Nagyon szeretlek és köszönöm, hogy szót váltottál ve­lem, én kis életszikrám! Szeresd a te Istenedet és dicsérd Őt minden nap. Áldásom rátok és várlak szerdán 16 óra­kor. Dicsértessék mindörökre az Isten!”

⁵  Helyettesítendő gyónással, alázatos bűnbánattal és a bűn elkerülé­sének szándékával. 

⁶  Zsoltár 91, 4

1992. november 10. 16 óra – Otthon

Szűz Mária:

„Dicsértessék az Én Fiam, Jézus Neve mindennap! Most pedig, kicsikém, megmutatom, mit tesz velem a vi­lág.”

Mintegy varázsütésre emberek tűntek fel, akik mély tőrdöfésekkel átszúrták a Szűzanya mellét és úgy szétmarcangolták, hogy előbukkant dobogó szíve és pata­kban folyt le a vér.

„Látod, így szeret engem a világ, leányom! így viszonozza az én szeretetemet!”

Mindannyiszor, amikor különös alkalom nyílik a találkozásra, az emberek azt gondolják, hogy ez a véletlen műve; valahányszor életük során nyilvánvaló jelekkel találkoznak, soha nem hiszik, hogy Isten, az Atya az, aki oly nagyon szeret titeket. És minden emberért, aki nem úgy fogadja a jeleket, mint az Égi Atyától és a Fiútól, Jézustól származókat, Ő vérkönnyeket hullajt.

Most pedig, kicsi leányom, hozzád fordulok: ajánld fel magad, mint ahogy Isten Báránya áldozta fel magát az oltáron. Légy te, mint oly sok szent, az élő Feszület képmá­sa! Ajánld fel magad, mint követendő példát a világ szá­lára. Légy a szeretet, alázat, testvériség, könyörület és az örök szenvedés példaképe, Istennek felajánlott szegény­ség és legfőképpen az állandó önátadást sugározd feleba­rátaid felé. Isten, az Ő szabadságában, meghagyja neked a szabad akaratot, hogy elfogadd vagy visszautasítsd ezt a tervet, de ha ismernéd, hogyan szeret Ő és Én téged, azon nyomban el szeretnéd kezdeni,”

D. „Anyám, akarom, azt akarom tenni, amit Te mon­dasz”.

És Ő: „Bízz bennem, én vezetni foglak. Hamarosan át­hatolhatatlan ösvények nyílnak meg, de a sok nehézség­ben az Én szeretett gyermekeim segítségedre lesznek majd ebben az Istennek oly nagyon tetsző terv megvalósí­tásában”.

D. „Anyám, gyógyítsd meg a betegeket, kik ebben a házban laknak és főleg egy kisfiút, aki messzi földről érke­zett ide”.

A Szűzanya nem válaszol, de látom, hogy egyik kezé­vel megsimogatja a gyermek fejét. Aztán elmosolyodik és e szavakkal áld meg mindenkit:

„Azt kívánom, hogy holnap együtt mondjuk el a Rózsafüzért itt. Dicsértessék mindörökre a Fényesség, amely szétoszlatja a sötétséget: Jézus Krisztus!”

1992. november 11. 16 óra – Otthon

Ismét megérkezik a „Szép Úrnő” és így szól hozzám:

„Dicsértessék mindörökre az Isten Örök Báránya, Jé­zus Krisztus.”

A Szűzanya arra kért, hogy imádkozzuk el együtt a Rózsafüzért. Mondta a titkokat és imádkozta a Miatyánkot, a Dicsőséget és a fohászokat. Az Üdvözlégy Má­riákat velem mondatta el. A Rózsafüzér után így szólt hozzám:

„Leányom, a világban léteznek események, amelyek az én nevemet viselik, de sok püspök és pap nem csatlako­zik ezekhez. Te viszont mondd meg nekik, akkor is, ha nem hisznek neked, hogy hamarosan épp ők lesznek azok, akik mindig a másik oldalon állnak, tudatlanok közé keverednek. Leánykám, lelkecském, benned az Úr örömét akarja lelni, kövesd az Ő példáit és az én anyai jó tanácsaimat, és akkor rajtad keresztül még egyszer elhoz­hatom az Örök Élet Szavait. Az Úr mindenkinek ad egy küldetést; a tiéd hamarosan kiderül majd.

Ha pedig visszarettennél az első nehézségek láttán, az annak a jele, hogy én nem vagyok teljesen veled! Jézus az Ő halálával váltott meg téged. Járj kedvében úgy, hogy szeressen téged, hogy a szád az örök ima kifejezője legyen és hogy mindennap a Teremtő dicsérete által élj meg egy kis Mennyországot.

Szeressétek a Szentháromságot, mielőtt más istenségek költöznek szívetekbe! Dicsértessen az Élet, amely életet teremt: Jézus!”

November 13. kora délután – Otthon

A démon ismételten zaklatott, de 16 órakor megjelent a „Szép Úrnő”, aki üzenetet hozott nekem és megszabadított a démon kínzásaitól. 17 óra felé egy mezítlábas férfialak jelent meg, és így szólt:

„Én vagyok álmaid fehér Galambja (volt néhány éjszaka, amikor egy fehér galambról álmodtam, aki nézett engem), aki magába szívta és végigjárta az Evangéliumot, Assisi Szent Ferenc vagyok és tudom, hogy mély szeretetet táplálsz irántam. Én elültetem benned az Erény magját, hogy elhozzam a világba azt, amit Isten számodra elrendelt. Béke és áldás!”

Szent Ferenc alacsony termetű férfiként jelent meg, mélyen ülő, sötét szemekkel.

1992. november 22. 14 óra – Otthon

(Ez nem volt boldog nap.) Úgy hallottam, egy hang e szavakkal hív engem néhány pillanatig:

„Leányom, ne szomorkodj! Mindent tudok: a szenve­dés megnemesíti a lelket”.

Úgy éreztem, teljesen nyugodt lehetek! 4 órakor eljön az „Úrnő”:

„Dicsértessék a nap,⁷ amelyben megteremtetett, mert a fény hozza létre az életet! Kicsi leányom, szomorkodsz a történtek miatt, de most már tudod, hogy Isten nevében kell majd szenvedned! Elfelejtetted, hogy a Bibliában ez áll: „Boldogok, akik Isten nevében cselekszenek?”⁸ E taní­tással menj és tedd magad szentté! Mostantól a jelek ab­bamaradnak és az eddigiek kisebbek lesznek, majd telje­sen eltűnnek. Alázatosan azt fogod mondani: „Ó Jézu­som, most szemeidben tükröződöm. Szenvedések köze­pette is ott lesznek ajkaimon az édes szavak most és mindörökké! Isten, örülni fogsz annak, hogy megterem­tettél és a Te hasonlatosságodra formáltál engem.”⁹ Kicsi leány, ne búslakodj: a béke a szívedben lakozik, és e hó­nap 25-én Isten kegyelméből beteljesedik.¹⁰ Mi onnan föntről az (az Áldott Hazából) megáldunk téged és mind­azokat, akik veled együtt követik majd Isten szavát. Sze­retlek, lelkem. Dicsértessék és áldott legyen az Isten, hogy megteremtett minket! Csókold meg a kezem és élj szentül!”

Elszomorodtam az üzenet után, mert a „Úrnő” meg­értette velem, hogy az Ő édes eljövetele súlyos nehézsé­gekbe ütközik és a természetfeletti eseményeket követő­en később fog megvalósulni. Egész lényemmel könyörög­tem Hozzá és az Úr akaratának rendeltem alá teljes va­lómat.

⁷  A dicséret ének a naphoz és Isten dicsőítése, hogy megteremtette.

⁸   Mt5,10. „ 

⁹   Genezis 1,27.

¹⁰ Az Úr különös kegyelme, amelyet a továbbiakban visszavon.

1992. november 23. 16 óra – otthon

Szűz Mária egy nagy ostyával jelent meg előttem, amelyet mellmagasságban tartott. Bal kezével Rá muta­tott, miközben jobb kezével a Szent Rózsafüzért tartotta három ujját áldásra emelve:

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Kicsi leányom, azt kívánom, hogy szenvedéseid által tisztulj meg, és hogy könnyed legyen a tiszta víz, amely lemossa a bűnt. Ne feledd:

A te Jegyesed vigyáz rád. Ne okozz Neki csalódást! Végtelenül szeretlek és ama napon, amikor lelked teljesen Jézusnak szenteled, a nap soha nem nyugszik le számodra többé. Az angyalok énekelnek az Égen, amikor egy másik gyermek tér meg az Atyához és sok-sok lélek követi majd utadat ezen idő alatt. Dicsőség az Örök Fénynek, Jézus Krisztusnak.”

1992. november 24. 16 óra – Otthon

A szívem a torkomban dobog, amíg a szent találkozást várom a „Hölggyel”. Nézem az eget, és érzem, hogy érkezőben van: a tündöklő fények¹¹ összeállnak.

„Dicsértessék minden nap az Élet biztos Útja, vagyis Jézus, Akit követni kell. Leányom, Isten téged választott, mert te semmi vagy, és ha lett volna valaki más, aki nálad még esendőbb, azt választotta volna, kövesd Jézust, Isten Gyermekét az Ő tervei szerint.”

Később Szűz Mária egy pap által üzent nekem, aki különös kérést intézett Hozzá imájában. Mária így foglalta össze:

„Szeretlek, végtelenül szeretlek téged. Dicsértessék mindennap, minden pillanatban az Én Fiam Neve!”

¹¹ A három tündöklő fény, amelyek fényes gömböt alkotnak, amikor egyesülnek.

1992. november 25. – Otthon

A Szűzanya megjelent, annak ellenére, hogy 22-én vi­lágosan tudomásomra hozta, hogy nem látom őt többé, azt követően pedig elárulja majd nekem Isten kegyelmé­ből visszajövetelének okát. Ez a dátum fontos az én misztikus életemben: első személyben fogom megélni a Szűzanya néhány próféciáját, amelyek az eljövendő na­pokban fognak megvalósulni. Szűz Máriával együtt megjelent előttem egy szerzetes tépett csuhában (P. Pio) és észrevettem, hogy a szerzetesnek és Szűz Máriának az arcát szomorúság árnyékolja be. Akkor Szűz Mária így szólt hozzám:

„Leányom, ne búsulj! Az Úr elrendelte számodra, hogy ma lásd mindazt, ami megtörténhetne a világon, ha min­den úgy maradna, mint most. Kicsim, légy nagyon körül­tekintő! Fontos, hogy ma még titokban tartsd az emberek előtt, de azt szeretném, hogy az én lelkipásztoraim tudja­nak róla és megértsék, hogy miféle szörnyű esemény sújt­ja a világot.”

Hirtelen egy téren találtam magamat és felismertem, hogy ez a Szent Péter tér. Az égből lángok csaptak le. A sokaság egyik helyről a másikra szaladgált, oltalmat keresve. Az emberek arca feldúlt volt és láttam, hogy kö­nyörögve kérték az Eget, hogy pusztítsa el őket. Egyszer csak hirtelen megfordultam és észrevettem, hogy a tá­volban egy lény elemelkedik fel a földtől és egyre közele­dik.

Egy nő volt az: az Úrnő! Micsoda sugárzás és finom­ság a mozdulataiban! De azt is észrevettem, hogy az ő arcán véres könnyek folytak. Ahogy közelebb mentem hozzá, felismertem benne a Hölgyet, akit mindig is lát­tam az Éggel való boldog találkozásaim során: Isten Anyja volt, de akár az én anyám is lehetett volna. Micsoda gyötrelem volt így látni őt! Az Ő lágy hangja teljesen  hatalmába kerített:

„Leányom, az első város, amelyre lesújt a végzet, Róma egyrészt mert ez a kereszténység bölcsője és az én i hű helytartójának székhelye is, tehát ez az első a le-lolásban Isten előtt, másrészt azért is, mert ennek a rosnak a szívéből, a „Törvényszékéből” származnak a megtévesztések és vétkek, amelyek meghatároz­ik és a jövőben is meg fogják határozni az egész ország további sorsát.

Aztán láttam, hogy az égből angyalok rajai jöttek elő, az első csapat fehér ruhában volt, a második fekeié­ben. Mária megmutatta az angyalokat és a velük összetartozó lelkeket, miközben így szólt:

„Leányom, azok az emberek, akik a feketébe öltözött angyalokat követik, olyan lelkek, akik elfogadták a bűnt és az elkárhozást. Azok viszont, akik a fehér ruhásokat kö­vetik, olyan lelkek, akik többé-kevésbé követték az Atyát és mennek, hogy elnyerjék jutalmukat”.

A lelkek a földön betöltött szerepüknek megfelelően voltak öltözve és láttam, hogy a feketébe öltözött angya­lok a sor elején bíborosok voltak, őket néhány püspök követte, még hátrébb pedig papok. Ekkor a Szűzanya azt mondta:

„Nézd azokat a papokat, leányom!”

D. „Kik azok, Anyám?”

„Olyan papok, akik megfizettették a lelkekkel, hogy könyörögjenek értük, de legtöbbször nem tették meg, hanem a pénzt saját vétkeikre költötték! De a legnagyobb bűn, amely a félelmetes tűzbe taszítja őket, testük, de legfőképpen lelkük tisztátalansága. A tisztátalanság az, ami Jézus Szent Szívét marcangolja, és főleg a bujaság, amely természetellenes.”

Ezek mögött nők sorakoztak. Lányok rongyos ruhá­ban, néhány feketébe öltözött férfi kíséretében. Megkér­deztem a Szűzanyát, kik ezek. Ő így válaszolt nekem:

„A fiatal nők, akiket látsz, eladták a testüket, gyereke­ket botránkoztattak meg és fiatalokat rontottak meg.¹² Az őket követő férfiak pedig azok, akik ilyen vagy olyan mó­don segítették őket az elkárhozásban. Azért nagy az én fájdalmam, mert nem eredendően voltak rosszak. A ros­szaság szállta meg őket és ők a kárhozat hálójába estek.”

Mögöttük még kislányok voltak, akik karjukon kicsi alakokat vittek, fekete pólyában. Szűz Máriára néztem, és mielőtt még feltettem volna Neki a kérdést, így szólt hozzám:

„Leányom, azok a fiatal lányok nem csak szültek,¹¹ ha­nem az ő bűnük abban áll, hogy előre megfontolt szán­dékkal ölték meg fiaikat. Azt hitték, megússzák az embe­rek ítéletét, és így megmenekülnek, de nem gondolták, hogy Isten szeme mindent lát odaföntről”.

Még hátrébb lelkek végtelen sora várta ítéletét és ki tudja, mennyi kárhozott kísérte őket. Egyszer csak Szűz Mária így szólt:

„Nézd, Debóra, ott jön az én Fiam!”

Láttam, hogy az Égből, egy hatalmas fénylő gömb ereszkedik le, belsejében egy férfi, ragyogó ruhában (amely annyira fehér volt... soha nem láttam még hozzá foghatót!). Barna haja volt és kezében egy óriási könyvet tartott. Angyalrajokat láttam, amelyek Előtte vonultak el és Ő utasította őket:

„Te ide! Te oda! Te föl! Te le! Te hozzám!”

Miután Jézus (Anyja mondta, hogy Ő az), bevégezte: ítéletét, rám nézett. Nem tudom leírni azt a tekintet, annyira átható volt, szinte a lelkem mélyéig hatolt és elmondhatom, hogy először tiszteletet parancsoló volt, majd lassan-lassan átmelegedett. Amit azután lát­tam, valóságosabb volt, mint az előző látomások. A föld meghasadt, mintha egy hatalmas földrengés rázta vol­na meg. A fák kicsavarodtak a földből, mintha egy olyan erőnek engedelmeskedtek volna, amely a föld kö­zepéből jött. Embereket láttam, akik éhségükben társai­kat ették meg. Elhullott, szétmarcangolt, szinte csupasz állatokat láttam a földön, körülöttük számtalan féreg nyüzsgött. Felnéztem az égre és hatalmas madarakat láttam. Nem tudom leírni, milyen feketék voltak. Úgy kutatták át a környéket, mintha kerestek volna vala­mit. Fáradt és főleg elcsigázott voltam a szörnyűségek láttán, amelyeket kénytelen voltam végignézni.

Kérdéseim közben, amelyeket magamnak tettem fel, az járt az eszemben, miért engedte az Úr, hogy ennyit lássak. Mély keserűséggel értettem meg, hogy ha másért nem, azért kellett mindezt látnom, hogy megszentelődjön a lelkem. Szomjas voltam, úgy éreztem, hogy az aj­kaim szétrepednek a nap rettenetes melegétől, csontig sebzettnek éreztem magam és úgy éreztem, a testem da­rabokra szakad. Kutat kerestem kétségbeesetten. Lát­tam is egyet messziről, de ahogy közeledtem hozzá, ész­revettem, hogy ki van száradva, a nap sugarai világítot­ták be, mert dél volt. Körülnéztem, de csak pusztítás, ha­lál és reménytelenség volt mindenfelé. Ezt kiáltottam az Égre:

„Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”

Hirtelen egy tépett ruhájú férfi bukkant elő, közelebb lépett hozzám, majd így szólt:

„Én Pater Pio vagyok, leányom. Mindazt, amit ma itt láttál, én is végignéztem egykor. Isten küldött, hogy meg­vigasztaljalak, támaszkodj rám és oszd meg Isteneddel fé­lelmeidet és összes aggodalmadat! Ő értékeli a te bátorsá­godat. Most pedig ideje, hogy visszatérj a te idődbe. Ne feledd, hogy amit láttál, az Apokalipszis volt, és 1976-ban kezdődött.”¹⁴

Eljött Szűz Mária és azt mondta nekem:

„Tudd meg, kicsim, hogy Szent János visszatért a föld­re és újra él¹⁵ mindazok szívében, akik követni akarják, hogy Égi Hadsereget hozzon létre, de visszatért azért is, hogy Isteni Fiamnak készítse az utat, mert Ő megdicsőülten készül visszatérni.

Leányom, gyorsan, nagyon gyorsan közeleg 1993 vége, nagy szenvedések várnak rátok, de te csak bízz erő­sen Istenben. Az éhség is érezteti hatását bolygótokon. Szörnyű látványban lesz majd részetek, midőn egyik em­ber megeszi a másikat. Reménykedjetek a ti Megmentőtök szeretetében, aki visszatérni szándékozik és megsza­badít benneteket valamennyi sorscsapástól.”

(Első nyílt titok).

Miután visszanyertem bátorságomat a szent Szerze­tes és Szűzanyám szavaitól, elbűvölten tértem vissza szerény otthonomba. Soha, de soha nem fogom elfelejte­ni, amit láttam.

¹²  Biztosan nem tértek meg a halál pillanatában, különben megmene­kültek volna és biztosan elsők lettek volna az Atya Birodalmában. „

¹³  Az abortuszon kívül el is dobták újszülött gyermekeiket.

¹⁴ Ez az időszak egy szörnyű periódust jelez, amelyben az ember kü­lönféle szenvedésekkel próbált megtisztulni.

¹⁵  Sokak szívét vezetve elvezeti a lelkeket a Megújuláshoz.

Második jelenés, 17:35

Két pap jelent meg, hogy részt vegyen az imádságban, szakadt csuhába öltözött, alacsony férfi lépett hozzám és azt mondta:

Leányom, Assisi Szent Ferenc vagyok. Felkészültél rá, hogy kövess engem, és mezítláb ródd a világ útjait?”

D. „Ha valóban az vagy, akinek mondod magad, megteszem!”

Szent Ferenc: „Akkor biztosra veheted: minden úgy fog beteljesülni, ahogy elrendeltetett.”

E szavakkal a szerzetes eltűnt a szemem elől, és miután kikerültem az extázis állapotából, szomorúsággal vegyes lelkesedéssel meséltem el a látottakat a két papnak, akik nem is az én egyházmegyémhez tartoznak, ők pedig álmélkodva néztek egymásra.

1992. december 12.

Ez a 19. születésnapom, amikor megkaptam a második titkot. ¹⁶

 ¹⁶ Minden december 12-én, a születésnapomon, Szűz Mária egy titkot bíz rám, amely lehet olyan, amit fel kell fedni (a Jelenések végéig ös­szesen 12-nek kell lenni, Szűz Mária győzelmeire utalva), és lehet olyan, amely kimondottan személyes jellegű.

1992. december 15. 3 óra

Egy fénysugár ébresztett f el. Kinyitottam a szemem és egy férfit pillantottam meg: Kissé bő, narancsszínű ruhát viselt, vállán sárga palást. Olyan volt, mintha a nap sugarai szóródnának szét a vállain. Egy angyal követte, aki így szólt hozzám:

„Én vagyok az őrangyalod és azt mondom: végy papírt és tollat, mert az Úr beszélni akar veled!”

J. „Debóra, leányom! Én vagyok Jézus. Akarsz-e Engem szeretni és az Én Testemből csillapítani éhed, hogy telje­sen Velem lehess? Óhajtasz-e Engem? Akarod-e?”

D. „Te vagy Jézus? És ha az álnok ördög vagy, akiről a papok beszélnek?”

J. „Vésd tudatodba intéseimet, amiket mondok! Meg­próbálják majd elhitetni veled, hogy Szent Kinyilatkozta­tásaim nem Tőlem származnak, hanem ellenségemtől, a Sátántól. Segítek abban, hogy különbséget tudj tenni, de ne feledd, benned is meg van ez a képesség, mert az Örök Atya a „teremtés” pillanatától fogva megadta a felismerés és megkülönböztetés képességét az embernek. A szív se­gít elválasztani a jót a rossztól.”

D. „Uram, én ezt nem tudtam. De most már tudom, hogy te vagy Jézus! Örvend az én szívem, anélkül, hogy meg tudná magyarázni!”

J „Leányom, az emberi természet meghajol az isteni előtt. Képes arra, hogy felismerje az ő Istenét; mégis az emberi értelem oly nagy gátat emel önmaga és az Isten közé, hogy az ember gyakran Isten nélkül marad. Ne félj, kicsikém! Ez csak a kezdete annak, hogy hívsz engem. Ne feledd: sokan kételkednek majd, hogy ebben a korban és ilyen módon munkálkodom benned, de tégy úgy, hogy szellemed tisztességgel és tisztán helytálljon minden helyzetben, akkor is, ha gyakran kerül romlottak és min­denféle hitetlenek közé. Én mindig veled vagyok, bízz bennem és szeress engem, ahogy tudsz! Én táplállak, hogy a lelked az Én Tudatommal teljen meg és legfőkép­pen békét adok neked, hogy békesség töltsön el. Légy mi­hamarább az Én megnyilvánulásom!”

D. „Mihamarabb azon leszek, Uram.”

1992. december 19. – Otthon

A démon háborgat. ¹⁷ Ezúttal a szellememet zaklatja. Jogi szelleme megpróbálja megrontani lelkemet.

„Uram, köszönöm neked, hogy erőt adsz legyőzni, oly nagy hatalom az én erőmhöz képest! Te megtanítottad nekem, hogy a Benned való hit szétdúlja a démonok hadait.”

¹⁷ Debóra azért ezt az igét használja, mert egy pap így definiálta az ag­ressziónak ezt a válfaját.

1992. december 20.

A gonosz Aszmodeusz mesterkedései egész álló nap folytatódtak. Azt akarta, hogy ne írjak az Úrhoz, és azt mondta:

„Gyere velem! Én gazdaggá teszlek és nem okozok neked szenvedést. Kiemellek a többiek közül és mindenki a nagyobb tisztelettel fog viseltetni irántad.”

D. „Takarodj, nem érted, hogy a lelkem már Istené és az Úr is elismerte a szenvedésemmel. Miért üldözöl mindig? Én soha nem leszek a te követőd. Inkább meghalok!”

Aszmodeusz: „Már csak tíz olyan lélekre van szükségem, mint te és kész a birodalmam.”

D. „Jézus, a Megváltó és a Szűz Mária nevében, gonosz, távozz tőlem!”

Rögvest eltűnt, amikor hangosan üvöltve szidtam.

1992. december 22. 23-30

Már lefeküdtem, amikor eszembe jutott, hogy nem mondtam el napi imáim közül a legutolsókat. Azt kér­deztem magamtól:

„És ha Jézus és Szűz Mária soha többé nem jönnek el? És ha többé nem is beszélnek velem?”

De azonnal meg is nyugodtam, mikor eszembe jutott az Oltáriszentség. ¹⁸Legszívesebben minden nap talál­koztam volna Jézussal és nem távolodtam volna el soha az Ő Kegyelmétől, az életemet biztosító összekötő ka­pocstól. Ahogy befejeztem a Miatyánkot, egy kerek, hal­ványkék fénygömb rátelepedett a kezemre (amelyben a Rózsafüzért tartottam). Én folytattam a Rózsafüzért és láttam, hogy az a fény egy hatalmas kapuvá változik, amelyből egy férfi lép ki, majd kedvesen így szól:

J. „Béke és áldás a te lelkednek, leányom!”

D. „Kérlek, uram, áruld el a neved!”

J. „Én vagyok Jézus Krisztus, a Jó Pásztor, a te Megmentőd és a világ Megváltója!”

D. „Mester, Jézus, kárhozott vagyok, miért köszöntesz oly nagy kegyelemmel, ha meg sem érdemlem? Te és a Te Szent Anyád szóltok egy ilyen lényhez, aki még arra is méltatlan, hogy lássa a Ti tisztaságotokat?”.

J. „Leányom, emlékezz: nem az érdemeid miatt ado­mányozzuk a kegyelmet neked, hanem éppen a nyomorúságod miatt. Kicsim, Nekem tetszik nyomorúságod, esendőséged és főleg az a jelentéktelenség, amelyből a te egész létezésed tevődik össze. Hallgass csak ide, vegyünk egy példát: te vagy a befogadó, Én pedig az „Értékes Tar­talom”. Amikor a befogadó, mint egy edény, híján van bármilyen tartalomnak, könnyű megtölteni. Én azt kívánom, hogy az Én Isteni Tudásommal töltődjön a lelked, szeretnél részesülni belőle? Szeretnéd a magadévá tenni? Válaszolj, kicsikém!”

D. „Uram, Isten Nevében én bármit elfogadnék.”

J. „Akkor meríts az Örök Szeretet forrásából, soha ne sajnáld, hogy épp mit teszel, vagy tagadj meg azon nyom­ban, ahogy Péterem tette!”''

D. „Jézus, ha nekem annyi hitem lenne, mint Szent Pé­ternek, meg lennék mentve!”

J. ,A Szeretet táplálni fog téged a szentté válás útján, amely hozzám vezet. Miért kételkedsz oly nagyon?”²⁰

D. „Bocsáss meg Uram, de az a tudat, hogy a gonosz kedvére játszhat velem, teljesen összezavar.”

J. „Ne utasíts vissza Engem! Ne okozz több fájdalmat! Ha tudnád, mennyire vártam a Veled való találkozást! Én és Szent Anyám odaföntről néztünk téged, amikor a bűn volt az egyedüli, amitől fénylett a lelked.²¹ Mennyi fájda­lomban volt részünk, mikor még nem jött el az ideje, hogy megszólítsunk! Vég nélküli várakozás volt! Én már szenvedtem, mielőtt észrevettél volna Engem! Mondd csak, ha Én nem szólítottalak volna meg, észrevettél vol­na?”

D „Nem, biztosan nem!” (Micsoda fájdalmat kellett kiállnom, mikor e szavakat mondtam!)

J. ,Jöjj közelebb, kicsikém, most, hogy itt az idő! Mosakodj meg az Én „tisztító véremben”, oltsd szomjadat és lakjál jól, elfogadva az Én isteni ajándékomat! Nem kell attól tartanod, hogy a gonosz játékszere leszel, mert Én megengedem, hogy sértegessen, vagy bántson, de azt soha, hogy az én báránykám elvesszen Lucifer fondorlatosságai miatt. Hallottál valaha olyan pásztorról, aki látva, hogy az ő báránykáját farkas fenyegeti, nem szalad, hogy kiszabadítsa őt, mikor segítségért könyörög? Én vagyok a te Jó Pásztorod, örvendj, mert bár egykor a rossz lakozott benned, ma itt az Új Tavasz.”

D. Jézus, valóban olyan közel leszel hozzám, ahogy mondod?”

J. „Kedves leányom, Szívemnek csillaga, Én és Szent Anyám legfőképpen azért jöttünk, hogy megvédelmez­zünk (a rossztól) és ahogy a szülők sem hagyják el gyer­meküket, akit a világra hoznak, úgy Mi sem hagyunk el té­ged.”

D. „Mit tehetek Értetek?”

J. „A legfontosabb, hogy ne feledd: az a képesség, amit kaptál, „a Kegyelem ajándékozásának a Kegyelme”. A Mi Szavunk az egész emberiségnek szól. Mindenkinek a jót kell tennie az Én Segítségemmel és az Én végtelen Könyörületességemmel.”

D. „Mester, minden igyekezetemmel azon leszek, hogy őrizzem a titkot, amely az én titkom és a Tiétek (Jé­zus és Mária), és mélységes csöndben éljem meg ezt az él­ményt.”

J. „Leányom, egyet tanulj meg Tőlem: a határtalan ön­feláldozást másokért!”

D. Jézus, üldözni fognak és azt mondják majd, mind­ez a fantáziám szüleménye.”

J. „Ó, Debóra, Debóra, milyen hosszú utat kell még megtenned, de Én irányítalak és gondodat viselem majd, kis virágszálam.”

D. „Nagyon félek!”

J. „Bízzál Bennem, de tudd, hogy Nekem is az volt a küldetésem, hogy úgy éljek, ahogy te ma: vagyis szolgál­jam Istent. Áldozd fel magad Velem a Kereszten, oszd meg Velem fájdalmaidat, szorongásaidat és bánatod! Én vigasztalni tudlak. Ne búslakodj soha, leányom, add ne­kem a szíved, hogy te is meg tudj vigasztalni Engem!”

D. „De Uram, Neked nincs szükséged rám!”

J. „Leányom, tengernyi az Én fájdalmam és bár te csak egy csepp vagy, elég a te teljes szereteted, hogy enyhülést adj. Én azt akarom, hogy nyissátok meg szíveteket és lépjet­ek kapcsolatba az Én Isteni Szeretetemmel.”